A Győri Püspökség Körlevelei, 1874
Tartalomjegyzék
3 beszélgetésekre s üdvös elmélkedésekre szánva. Még a földeriilésekben is kerülve minden, mi a napot megszentségtelenitné. Ilyen legyen a mi vallási szünetelésünk. Szükséges ez, Krisztusban kedves hiveim , mind lelkünkre mind testünkre nézve. A vallásos érzületeket táplálnunk kell, különben kialszanak azok szivünkből, miként a lámpa, ba gyúanyaggal nem tápláltatik; szent hitünk s egyházunk törvényei emlékezetünkben gyakorta fülujitandók, mert feledékenységbe mennek. Szükséges a szünetelés testünkre nézve is a hosszabb munkálkodás után. Azért is az ó szövetség ezen parancsát, mely szerint a nyugnap megtartása még a jövevényekre, szolgákra sőt a dolgozó állatokra is kötelező volt (V. Móz. 5. 14.), mindenki méltánylással emlitheti. Volt idő, midőn az ünnepek megülését nemcsak egyházi, hanem polgári törvények is parancsolták, amint erről hazánk törvénykönyve s apostoli királyaink rendeletéi tanúságot tehetnek. Tudták ezek, miszerint kik Istennek megadják mi Istené, azok annak megadásában, mi a fejedelmet illeti, szintén fejhajtók. E törvények jelenleg igen meggyéríiltek. A még fönálló ide vonatkozó törvény a vasárnapokat fölemlitvén azt rendeli, miszerint azokon minden nyilvános és nem elkerül- hetlenül szükséges munka fölfüggesztendő. Ünnepnapjainkról pedig csak annyit rendel, hogy azokon a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon téreken s utczákon, melyeken az ily menet keresztül vonul, mindaz mellőzendő, ami az egyházi szertartást zavarhatná (1868: 53. §. 19.). Ámde, Krisztusban kedveseim, ha a régi világi törvények rendeletéi ünnepeink megőrzésére nézve megcsonkitvák is: az egyházi törvények teljes erejükben fönállanak most is. Ezek alól minket semmiféle országos törvény föl nem ment. A világi törvények az ünneplés külső megvédését tárgyalják: az ünneplés megtartása s annak berendezése, egész szelleme, az egyház törvényei s irányadása alá tartozik mindenkor. Ha egy védő világi törvény sem volna, s ha a más valláson levők ünnepeink és vasárnapjaink iránt semmi figyelemmel sem viseltetnének, mi mégis kötelesek lennénk ünnepeinket és vasárnapjainkat megtartani az anyaszentegyház szellemében. Ne engedjétek tehát magatokat akár azáltal, hogy most az ünneplés némely megszegésénél világi büntetés nem ér benneteket, akár a rósz példák által félrevezettetni. Az egyház törvényei lelkiismeretben kötelezők rátok nézve. Tudom azt is, miszerint vannak, kik népboldogitás ürügye alatt a vasárnapokat és ünnepeket a szolgai szükségtelen munka teljesítésére nézve egészen szabadoknak kivánnák tekintetni, mintha az embernek lelki szükségletei nem is volnának; mintha a testi kipihenés a dolgozó népet meg sem illetné. Az ily tervet árul- gatók legtöbb esetben minden vallási szükséget nélkülöznek s kenyeröket aligha arczuk veritékével keresik. Ilyenek beszédére keveset adhatunk. Néha ugyan a szolgai munkának rögtön elodázhatlan szüksége áll be: de ily esetekben, az egyház sem tesz nehézséget, s szívesen enged hivei kívánságának. Csak hogy azután a szükség valóságos, ne képzelt legyen, s az ünneplés felfüggesztésére ne fordittassék több idő, mint a mennyi valóságosan szükséges. Azonban Krisztusban kedves hiveim. midőn az ünnepek tisztes megtartását szivetekre kötöm, főpásztori kötelességemnek tartom nemcsak azokat megróni, kik 1*
