A Győri Püspökség Körlevelei, 1872
3 az élettenger fölkorbácsolt hullámai között. Legyen az örömünk, bizodalmunk, vigasztalásunk most és mindenkoron. Krisztusban kedveseim ! Minél nagyobb kincs a hit ajándoka, annál nagyobb figyelemmel kell azt táplálnunk s megőriznünk. A hit sziilemlésénél egyik föltétel a lélek alázatossága s ugyanezen alázatosság egyszersmind a hitnek táplálója is. A gőgös lélek üresen marad, az alázatos pedig a hitben gyarapszik. „Hálát adok neked Atyám, — mond Üdvözítőnk — hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és az okosaktól, s megjelentetted azokat a kisdedeknek. Úgy, Atyám, mert igy volt kellemetes előtted.“ (Mát. 11, 25.) „Nem az akaróé, sem a futóé, hanem a könyörülő Istené“ mond sz. Pál. (Róm. 9, 16.) Azértis, midőn legnagyobb kincsünket abban találjuk, hogy a római ka- tholika egyháznak lehetünk tagjai, távol legyen tőlünk a gőg. Inkább köszönjük meg alázatos szívvel Istennek e kegyességét, hogy Krisztushoz s az ő egyházához vezetett; hisz senki sem mehet Krisztushoz, ha csak a mennyei Atya nem vonja őt. (Ján. 6, 44.) S ezen hálás elismerésünk hitünket élénkíteni fogja. Sőt midőn megemlékezünk arról, hogy voltak, kik hitökben megtántorodtak és elestek; midőn Péter tagadására, Judás árulására gondolunk; midőn sajnosán tapasztaljuk napjainkban, miszerént az egyház védbástyáin harczolók közül többen hirtelenek lettek, s kimenvén a sziklavárból, az ostromlók bősz hadaihoz szegődtek, s most amon- nét hozott fegyvereiket egyházuk ellen villogtatják: üdvös félelem fogja el egész valónkat, megcsendülnek füleinkben az édes Üdvözítőnek szavai: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek;“ halljuk sz. Pál figyelmeztetését: „Aki azt véli, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék;“ s ajkainkra tolulnak a könyörgés e szavai: Hogy a szent hitben minket megtartani és megerősíteni méltóztassál, kérünk téged, hallgass meg minket. De a hitet nem csak gyökerében kell táplálnunk, hanem külnyilvánulásaiban is. A benső hit szóban és cselekedetben nyilvánul. Az egyház rendeletéi szerént a hitvallást többször meg kell újítanunk nem csak azért, hogy másoknak hitünkről kezességet adjunk, hanem azért is, hogy e vallástétel által annak lángját s melegét fokozzuk. Evégből mondjátok el reggeli és estéli imádságtokban az apostoli hitvallást, ezért imád- kozzátok el lelkipásztoraitokkal predikáczió után minden vasár- és ünnepnap a hit, reménység és szeretet gyakorlását. De nem csak ekkor kell hitünkről tanúságot tennünk, hanem valahányszor afelől megkérdeztetünk, sőt valahányszor hitünk hírneve s felebarátunk lelki haszna azt követelik. „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt: aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadom én is őt Atyám előtt, ki mennyekben van“ mond Üdvözítőnk. (Mát. 10, 32—33.) — Azonban, Krisztusban kedveseim! a hit cselekedetek nélkül holt. Kell, hogy a hit szivünkben legyen, kell, hogy a hit ajkunkon legyen: de elkerülhetlenlil szükséges az is, hogy azt cselekedetek által is megmutassuk, mert a hit cselekedetekben él. „Nem minden, ki mondja nekem: Uram, uram, megyen be mennyek országába; hanem aki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be mennyeknek országába.“ (Mát. 7, 21.) mond Krisztus Urunk. És sz. Pál tanítása szerént (Róm. 2, 13.): „Nem a törvénynek hallgatói igazak Istennél, hanem a törvénynek cselekvői igazulnak meg ;“ másutt (Gál. 5, 6.): „Krisztusban sem a környülmetéltetés nem használ semmit, sem a
