A Győri Püspökség Körlevelei, 1871

Ad Nr. 350.

A győri püspöki megye valamennyi egyházi

közséotanácsaihoz.

O

Az elemi iskolai oktatás ellen annak csekély eredménye tekintetéből felhozott panaszok között első helyen áll az, hogy az iskolák a gyermekek által rendesen nem látogattat- nak. Több helységben a törvény parancsolta szorgalomév eleje és vége nem határoztatok meg szabatosan, s igy a gyermekek rendetlenül jelentek meg az oktatásra. Másutt az egyházi községtanács ugyan lelkiismeretesen megtette kötelességét, de a szülők hanyagsága miatt a gyermekek csak a szorosan vett tél elején mentek iskolába. Ezen rendetlen iskolába járás a tanítást igen megnehezíti és gyümölcstelennó teszi, mert a kü- lömben is igen igénybe vett tanítók a már úgyis sok osztályra osztott hallgatóságot kénytelenek még több részre osztani, vagy pedig a későn jöttékét ott hagyni, s a rendes időben megjelenő s már haladó gyermekek oktatásával előre hatolni.

De szintén sajnos azon tapasztalás is, hogy a gyermekeket igen korán kifogják a szülők az iskolából. Alig nyílik meg a tavaszi idő, már üresek az iskolák. Libák, bárányok, sertések őrzését szükségesebbnek tartja némely szülő, mint saját gyermeke gyarapodását az ismeretekben. így történik, hogy őszig, midőn ismét bemegy iskolába, már mindent elfeledett a gyermek.

Ezen panaszok orvoslást várnak. A törvén)'· büntetést szab a hanyag szülőkre. Ezt a politikai hatóság hajtsa végre. En, mint e megyének főpásztora, a legkomolyabban megintem a szülőket, hogy e rendetlenségnek vessenek véget, s ne engedjék any- nyira menni a dolgot, hogy saját családjok hasznának eszközlésére büntetés által kelljen őket erőltetni. Nagyobb kincset nem hagyhatnak gyermekeiknek, mint ha azokat szépen fölnevelik, és hasznos ismeretekkel gazdagítják. Nem is lehet nagyobb örömük, mint midőn látják, hogy kis gyermekeik szép előhaladást tettek az ismeretek gyűjtésében ; midőn tapasztalják, hogy azok istenfélők, rendszeretők, becsülettudók, okosak, életre valók. Pedig mindezen tulajdonok elnyerésében leginkább az iskola rendes látogatása istápolja a kisdedeket. A gyermek ugyan felnő, de iskolázás nélkül csak úgy, mint a fa nyesegetés, egyengetés, nemesítés nélkül. Felnőtt állapotában mindig más lábain kénytelen járni; a legkisebb ügyben is, igen sokszor saját kárával, másra szorul. Mint honpolgár az őt megillető jogok élvezésére képtelen, s a csábítók vele, mint eszközzel, gáládul visszaélnek.