A Győri Püspökség Körlevelei, 1871
3 megtörődni akarsz, távoztasd magadtól a világ zajátmondá egy istenfélő tudós. 8) E tekintetben gondos anyánk a kath. egyház Husvét előtt majd hét héten át tiltja a mulatságokat s hívja gyermekeit a magányba, hogy a lélek a világi zajok benyomásai elől vagy egészen vagy legalább néha néha menekedvén. a szenvedő Jézusról gyakrabban elmélkedjék. Es a jó keresztények ez évszakban követvén a hivó szót, minden zajos mulatsággal, minden vendégeskedéssel fölhagynak, hogy a bensőkhez és lelkiekhez eljuthassanak. Arról is gondoskodott egyházunk, hogy ő a test uralkodó hatalma ellen a léleknek segítségére legyen. Ezt czélozza a bojt. „A böjtölés által elnyomatnak a bűnök, a lélek pedig fölemeltetik.“ Innét van, hogy már az ó szövetségben annyira gyakoroltatott és ajálltatott a böjtölés. Krisztus urunk, ki nem azért jött, hogy felbontsa a törvényt, hanem hogy betöltse. nekünk példát adni kívánván maga is bőjtölt a magányban, s megjövendölé , hogy menybemenetele után, ha majd t. i. elvétetik a jegyes, tanítványai is bőjtölendnek. így is történt, mert a böjtölést mind a szent apostolok gyakorolták, mind az egész egyház megtartotta azt s mégis fogja tartani mind végig, habár a böjtölésnek ideje és módja koronkint változások alá eshetik is. Oly intézménynek kell tekintenünk a böjtölést, mely Krisztus Urunktól az egyházzal és keresztény vallással együtt terjedett el a népek között, és ezeknek mindig bizonyos szilárdságot kölcsönzött. A hol a böjtölés törvénye megtartatott, ott a keresztény élet virágzását látjuk: a hol ellenben kevésbé gyakoroltatott, a keresztény erkölcsi élet gyöngyei is ritkábban mutatkoztak; mert a böjt mindig tápszere volt a szellemi életnek. Emelkedik lelkünk, midőn olvassuk, miszerént a vértanuk böjtölés és imádság által készülének a végküzdelemre, hogy jó harczot harczolhassanak, s a dicsőség koronáját elnyerhessék. Sőt nagy veszedelmek előestéjén egész lakosságok böjtöléssel készülének s erősiték magukat Isten megengesztelésére és a bekövetkezhető csapás elviselésére. Megjegyzendő azonban, miszerént a böjtölésnek a szent evangélium szellemében kell történnie, hogy gyümölcsöző legyen. Már Krisztus Urunk megdorgálja azokat, kik bőjtölésökkel az emberek csodálkozását kívánták kinyerni. Ezek ellenében azt parancsolja, hogy Isten színe előtt igazán bőjtöljünk. „Ne az emberek előtt láttassál bőjtölőnek — úgymond — hanem a te Atyád előtt, ki rejtekben vagyon, és Atyád, ki a rejtekben is lát, megjutalmaz téged.“ 9) Nemcsak abban áll tehát a böjtölés , hogy külsőleg megtartóztassuk magunkat bizonyos eledelektől, hanem abban is, hogy ezt istenes jószándékkal tegyük s hozzá még a bűnöktől is tartózkodjunk. „A bojt nem csak abban áll, — mond sz. Leo — hogy magunktól az eledelt megvonjuk, hanem hogy ugyanakkor a vétektől is tartózkodjunk. Hasztalan vonnók el testünktől a bővebb táplálékot, ha egyszersmind elménkből ki nem zárjuk a gonosz gondolatokat.“ vHasztalan sanyargatjuk testünket böjtölés által, ha rendetlen kívánságainkat meg nem zabolázzuk, ha elménk vétkes képzelődésekben el van szórakozva.“ Sz. Gergely. A lélek a félrevonulás és böjtölés által szabadabb lesz ugyan, de szárnyakra csak az ima és jó cselekedetek által kelhet. A Szentirás gyakrabban ima és jó cselekedetekkel köti egybe a böjtöt. Tóbiásnál igy olvassuk: „Jó az imádság böjttel és 8) T. Kompig, de Imit. 9) Mát. 6,· 18.
