A Győri Püspökség Körlevelei, 1871
2 zünk a világosság fegyvereibe, mint nappal tisztességesen járjunk, nem tobzódásokban és részegségben, nem ágyas házakban és szemtelenségben, nem versengésben és irigységben, hanem öltözzetek az Ur Jézus Krisztusba.“ 4) Végre szent Péter a méltatlan üldözések békével való eltűrésére lelkesítvén a híveket megjegyzi; „Krisztus is szenvedett érettünk, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokit kövessétek.“ 5) Az édes Üdvözítő tehát a mi útmutatónk mind szavaival mind tetteivel, Ü az élet, ut és igazság, a kezdet és vég, az örök élet igéi nála vannak, az igazság ösvényein 0 a világitó és melegítő tűz, O a lángoszlop, és fényes felhő az élet sivatagain, 0 a tükör s mintakép, hogy mutassa teendőinket a földi pálya viszontagságai közepeit, hogy „letevén minden terhet s körülünk való bűnt, békességes tűrés által jussunk az élőnkbe adott viadalra, szemeinket a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére Jézus Krisztusra fordítván.“ e) A kath. egyház, hogy híveit minden nyomon isteni szerzőjének példájára figyelmeztesse s követésére intse, az egyházi évet Krisztus Urunk életének főbb mozzanatai szerént osztja föl. így Urunk születésének ünnepét és az arra szolgáló készületet születése közelebb következő körülményeinek emléknapjai követik: azután szenvedése és halála méltó előkészülettel ünnepeltetik , mire a megdicsőittetés napjai következnek. Az Ur születésének s föltámadásának emlékei előkészületeikkel teszik a két nevezetes egyházi ünnepkört. Krisztusban kedveseim! szerencsésen elvégezvén az Ur születésének ünnepkörét, közeledünk a negyvennapi böjthöz, melylyel isteni Mesterünk kínszenvedésének, halálának s föltámadásának méltó és hasznos megöléséhez készülünk. Alig van az egyházi évnek oly része, mely lelki életünkre oly bő táplálékot nyújtana, mint a nagybőjti idő, édes Üdvözítőnk keserves kínszenvedésének e kedves emlékideje. A szenvedő Üdvözítőnek minden lépte, minden szava különösen felbuzditja követésre hatályos benyomásaival a szerető szivet. E szenvedés történetének körülményei a komolyan vizsgálódó és istenfélő keresztényre nézve igazi aranybánya, az élet és halál vezérkönyve, a szeretet iskolája, elkezdvén a Gethsemanitól egész a sziklakoporsó kertjéig. Hogy a keresztény hívek e lelki hasznokban annál bizonyosabban részesüljenek, az egyház különféle intézmények által iparkodik majd az előforduló akadályokat elhárítani, majd a léleknek fogékonyságát fokozni és istápolni. A lelki életre nagyon károsan hat a világ zaja. A mulatságok igen gyakran nem Isten felé vezérlik a lélek törekvését. Azértis, kik a keresztény tökéletesség utain eredménynyel fáradoztak, a félre vonulást, magába szállást, mint czélhoz vezető módot föl is használták, másoknak is ajállották. Maga isteni Mesterünk, hogy ebben is útmutatónk legyen, többször félrevonult a világ zajától s mennyei Atyjával társalkodóit, sőt tanítványait is félre hivá: „Jertek — úgymond — a magányba, s pihenjetek meg egy kévéssé.“ 7) A megváltás nagy munkájának közeledtével pedig negyven napig elmélkedett a magányban. E példa után a megdicsőült szentek valamennyien éltek ez eszközzel és pedig vagy több éveken át, vagy az esztendő bizonyos részeiben, vagy a nap egy pár órájában félrevonulva foglalkozván lelkök üdvösségével. „Aki a bensők és lelkiekhez eljutni kíván, kell, hogy Krisztussal kerülje a népsokaságot. Ha szivedben 4) Róm. 13, 13. — *) I. Pét. 2, 21. — ") Zsid. 12, 1. 2. — Ό Márk. 6, 31.
