A Győri Püspökség Körlevelei, 1869
11 nak határt szabni, a tekintélynek erőt, az iga« Bzabadságnak támaszt és biztosítékot kölcsönözni, az emberi szellemnek ösvényt nyitni, utat egyengetni, a józan haladásnak irányt mutatni, szóval engesztelni, orvosolni, egyesíteni, szabadítani fog a zsinat. Harcz a tevélynek és bűnnek, segély az igazságnak és erénynek, — ez a zsinat határozatainak czélja. A zsinat nem rohanva, teendőiben el nem ragadtatva, hanem a Szentlélek sugal- mára, és az örök bölcseség tanácsára hallgatva fog eljárni. Szabad felszólalás, csendes, komoly megfontolás fogja minden végzéseit megelőzni; nem lesz a zsinat végzéseiben más hanem csak igazság, bölcseség, jogosság. Biztosíthat erről kit kit a zsinati atyák szent tiszte, tudománya, kötelességérzete, ügytapasztalata, aggkoruknak megfelelő higgadtsága, legfőkép pedig és mindenekfölött az egyháznak megígért Szentlélek tevékeny segedelme, mely mellett az igazságtól a zsinat el nem térhet. E zsinatban fogják a hivek édes örömmel, fogja a világ meglepetve látni, hogy az egyház van, él, hogy isteni tekintélylyel szól, határoz, végez. Ezáltal felemeltetik, megszilárdul a társadalom, meg az államnak is csökkent tekintélye; mert nincs hatalom, hanem csak az Istentől, és ami hatalom van, Istentől van rendelve.1) A zsinat kétségkívül oda fogja irányozni törekvését, hogy a régi üdvös egyházi fegyelmet a kath. életre megerősítse s azt újabb intézkedéssel támogassa, amint az idő szükségei megkívánják. Meg fogja njitani a világ színét, mint mikor az apostolok a jeru- zsalemi zsinat után a világra elszéledtek. Isten lesz, Isten van a zsinattal; Isten hatalmában, Isten nevében szól, határoz és cselekszik a zsinat; Krisztus Jézus láthatatlanul fog ülni a zsinat atyái között. „Én veletek leszek, mondá ő, a világ végezetéig.“ És ismét: „ahol kettő vagy három összejövend az én nevemben, köztök leszek.“ Nevelt az egyház keresztény embert, kér. családot, kér. államot, kér. nemzetet, kér. társadalmat, kér. világot. ·— Az egyház üldöző szelleme mindezt lerombolni kész lenne, — de az egyház zsinatba összeül, hogy megvédje, mit az Isten nevében, századok folytán, jót, szépet, dicsőt létrehozott, s az egyház e szent törekvését reményeink szerint Isten sikerrel koronázza. Ezekből kedves híveim felismerhetjük némileg, mily áldásos gyümölcsöket várunk ama zsinattól, amelyre sietünk. Legelőször is a kath. egyház egysége fog az ő magasztos alakjában feltűnni a világ előtt, — egység a gondolatban, egység az ítéletben, egység az akaratban, ugyanazonosság mindenben. A püspöki kar, az egész világon elterjedve, alig volt valaha oly összhangzó a gondolkozásban mint ma. Háromszor gyűltek össze a püspökök a világ minden részeiről IX. Pius pápa körül, s örömmel tapasztalták, hogy mindnyájan egyiránt éreznek nem csak a hit dolgában, hanem azokban is, melyek a hithez tartoznak, a hittel összefüggésben vannak, mindnyájan egy nyelven szóltak, — „populus unius labii.“ Ily egységi érzelemmel a zsinatra menve, ezen egységben megerősödve fognak népeikhez visszatérni, s a kath. egység s a kath. öntudat mindenütt felébred, s érvényesíti magát. Az egység erő, az egység hatalom: s az ő egységében az egyház, a világon szerte mutatkozó szakadozott- sággal szemközt rendithetlenül áll, mint a szikla! És mivel az egyházban mindenkor csak az lehet a kérdés, mit tanított, mit parancsolt Krisztus Jézus, s ennek folytán mit hitt az egyház mindenkoron; igy nem fog a zsinaton szó lenni arról, mily uj igazságokat kellene felfedezni, hanem mi volt az egy- *) *) Sz. Pál Róm. 13. 1.