A Győri Püspökség Körlevelei, 1865

Tartalomjegyzék

12

>Χλ3

zólag indít és hatalmasan ösztönöz arra, hogy életünket Jézus életéhez hasonlóvá tegyük, őt a kereszt királyi utján önmegtagadásban és sanyargatásban kövessük, és mint ő, minden jóra föllángoljunk.

Ki tehát a búcsúban részesülni akar, mindenek előtt a malaszt állapotában kell lennie; mert anélkül általában semmi érdemeset az örök életre nem tehetünk. A törö- delmetlen, megátalkodott bűnösök, olyanok, kik őszintén meg nem gyónnak, nem jobbul- nak, olyanok, kik a lopott jószágot és elrablóit jó hírnevet vissza nem állítják, kik az utálatos ellenségeskedésekkel és a vétkes ismeretségekkel föl nem hagynak, a bűnre vezető alkalmakat nem kerülik, a vétkes szokásokat le nem teszik — mindezek nem nyerhetnek búcsút. Azután a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel kell az egyháztól megrendelt imákat és jócselekedeteket elvégeznünk, melyeket e jelen jubilaeumi idői’e nézve is utasításom szerint tisztendő lelkipásztoraitok nektek tudtul fognak adni.

Mindezekből láthatjátok, szeretett híveim, hogy nem oly könnyű búcsút nyerni. A mi gyenge erőnktől kitelik, azt büneinkérti bünhődésül meg kell magunknak tennünk; az egyház pedig anyai szeretettel gyengeségünknek jön segítségére és pótolja azt, a mi tö- rödelmességünkben hiányzik. Senki se csalja meg tahát magát, azt vélvén, hogy Krisztus és szentéinek túláradó érdemeinél fogva részesül a búcsúban, ha maga bünbánatot nem tart is. Nem! Szivünk mélyéből fohászkodjunk föl Istenhez, hogy a mi bűnbánó buzgalmunk indító okában oly természetfölötti, bensőségében oly nagy legyen, mint az volt, mely az első keresztényeket készekké tette arra, hogy örömmel végzék a szigorú penitencziatartás cselekedeteit.

Végzetül halljuk dicső emlékezetű szentséges atya XII. Leo pápának erőteljes szavait, melyeket a jubilaeumi teljes búcsú alkalmából a kereszténységhez intézett, s a melyek napjainkra is oly találólag alkalmazhatók: „Ha valaha, így szól az említettem szentséges atya, úgy most mindenek fölött szükséges Istenhez visszatérnünk, a megtérés méltó gyümölcseit teremnünk, s a bekövetkező harag elől menekülnünk. Erre hí föl, erre ösztönöz a tömérdek sok baj, melyek már régóta oly súlyosan látogatnak minket, s melyek tán még fenyegetőbben tornyosodnak fejünk fölé, ha csak meg nem jobbulunk és igaz útra nem térünk; mert még kiterjesztve van fölöttünk Isten fenyegető jobbja. Béküljetek ki Istennel, tartsatok bünbánatot, őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik báránybőrbe öltözve jőnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismerenditek meg őket. Ne engedjétek magatokat különféle idegen tanitmányok által eltántorit- tatui; mert számtalan álkeresztény és hamis próféta környez titeket, kik jámborságot színlelnek előttetek, de az erényt magát megtagadják; kik a visszaélések és babonaságok kiirtásának színe alatt a vallásnak legmélyebb alapjait törekesznek teljesen fölforgatni; kik szabadságról szólnak előttetek, de ha ti elég szerencsétlenek volnátok, szavaiknak hitelt adni, vas járomba görnyesztenének és lánczokat raknának reátok, melyeket széttépni soha képesek nem leendenétek. „Kerítsétek be azért tövissel füleiteket s a gonosz nyelvekre ne hallgassatok.“ Vessétek ki kezeitekből a gonosz és ocsmány könyveket; mert ezek nem egyebek, mint ama babyloni arany-kehely, melyből a vigyázatlan ha- lálthozó mérget iszik magának. Ismételve intjük azért mindnyájatokat Krisztussal: Meg ne vessétek Isten jóságának, türelmének és várakozásának gazdagságát, és se ne legyetek, se szántszándékkal lenni ne kívánjatok tudatlanságban az iránt, hogy az ő kegyessége törödelemre akar indítani titeket; ne gyííjtsetek tehát magatoknak kincseket