A Győri Püspökség Körlevelei, 1865
Tartalomjegyzék
6 neinek támadási modora legnagyobbrészt már nem a közönséges és természetes gonoszság határai között mozog, hanem legtöbbnyire fólismerhetöleg magán hordja a pokol gyalázatbélyegét; nem pirulnak ők semmiféle vádat és hazugságot újra és újra fölmelegiteni, jóllehet számtalanszor és legvilágosabban lett legyen is az megczáfolva, egész alávalósá- gában föltüntetve és visszatorolva; nem riadnak vissza semmi rágalomtól, bármily elvetemült, semmi ármánytól, bármily alattomos, semmi önkénytől, bármily égbekiáltóan igazságtalan legyen is az. Ezen borzasztó fegyvertárt minden kigondolható módon kizsákmányolják és fölhasználják az egyház szabadságának elnyomására, jóllehet ő egyetlen biztos őre, palládiuma minden valódi szabadságnak; a fejedelmeket és népeket majd az egyház szabadságának elnyomására, majd meg a tőle való végképi elszakadásra izgatják; a legkikeresettebb vádakat emelik ellene, hogy igy az átalános gyűlölet és megvetés tárgyává tegyék; a legkegyetlenebb türelmetlenségről vádolják, mintha a máskép hívőkre irgalom nélkül az örök kárhozatot mondaná ki: holott valójában ő csak a té- velyt kárhoztatja, és isteni Jegyesének példájára ima és tanítás által oda irányozza fá- radhatlanul minden tevékenységét, hogy az egy és örök igazság ismeretére visszavezesse azokat, kik tőle, a boldogító hitegység középpontjától, szánalomra méltólag elszakadtak. Távol attól, mintha az egyházon kívül levőket elkárhoztatná, inkább határozottan tanítja, mikép „teljes bizonysággal föltehető, hogy azok, kik önvétkök nélkül az igaz vallás ismeretében szűkölködnek, a mennyiben ezen tudatlanságukat legyőzhetlen akadályok okozzák, Isten szemei előtt épen ezen körülménynél fogva e tekintetben minden hibától mentesek. De vájjon ki volna oly elbizott, a ki tekintettel a különféle nemzetek-, tartományok-, népfajokra, továbbá az ezek közt uralkodó s reájok befolyást gyakorló lég- és vérmérséki s műveltségi viszonyokra, ezen tudatlanság határait szabatosan körvonalozni képes volna.“ 15) Egy másik eszköz, melyet az egyház ellenségei annak üldözésére fölhasználnak, abban áll, hogy a legcsábosabb rábeszélési modor minden cselfogásaival egész népek és nemzetek hiúságát föltüzelik, miszerint ezek az egyház egységétől elszakadjanak, azon magasztos egységtől, melyért édes Üdvözítőnk halála előtti végső imájában lelkének egész bensőségéből imádkozott az ő mennyei Atyjához. 16) Holott pedig ezen egység leghívebb liasonképe az egy Ur- és egy Üdvözítőnek, s a legszorosabb és mégis leg- gyengédebb kötelékekkel fűzi össze a nagy embercsaládnak egyébként végetlen sokféleségben egymástól különváló tagjait, daczára az őket elválasztó hegyek- és pusztaságok-, folyók- és tengereknek, daczára a különféle nyelvek, népszokások és sajátságok minden nemeinek és árnyalatainak, melyeknek merev, hajthatlan, egybeolvaszthatlan természetén a leghatalmasabb hódítók vas akarata is megtört. Mennyből származott békéje mélyebben hat az emberi kebelbe, mint minden földi meghasonlások. Minden nemzetekből, bármily élesen legyenek is azok külömbféle polgári érdekek és az idő viszonyai által egymástól elkülönözve, mégis mintegy eleven templomot emel Istennek, melyben mindnyájan egy dicsőítő énekre egyesülnek, miként az igénytelen kis falusi templomban, daczára az apró ellenségeskedéseknek, mindnyájan az egy közös szentély köré gyülekeznek. Azonban még egy vádat kell itt fölemlítenünk, melyet oly gyakran és oly ki*5) AUoc. d. 9. Decembr. 1854. — 16) Ján. 17.
