A Győri Püspökség Körlevelei, 1863
Tartalomjegyzék
4 géz, eltorzítja tanítását, visszaél szavaival, életének és tetteinek szentségét aljas gyanúba hozza, s halálát, mely által megváltott bennünket, úgy tünteti fel, mint éppen jókor történt életzáradékát egy képzelemteljes és rajongó álmodozónak. Továbbá az isteni Megváltót úgy ábrázolja, mint forradalmárt politikai tekintetben, a vallási téren pedig mint ábrándozót. A könyv egyátalán semmi újat nem tartalmaz, mit a keresztény vallás- és isteni alapítójának ellenségei már föl nem hoztak volna; de ezen istentelen könyvben a finom gonoszsággal tett összevetések, párosulva látszólagos tudományossággal, a rosz- akaratu szándék, csalékony és csillogó szavak alá rejtve, mindent felhasználtak, hogy a tudatlanok-, kétkedők- és gyengékben a hitet semmivé tegyék. Adjátok e nyomora könyvet oly embernek kezébe, kinek egészséges esze és szent vallásunk történelméről bár fólületes ismerete van; hivjátok fel őtet, hogy azt a legnagyobb figyelemmel olvassa át, s aztán egészen elfogulatlan, kizárólag a könyv tartalmából merített Ítéletet mondjon fölötte; s ezen embernek, ha mindjárt éppen semmi, vagy bárminő vallási meggyőződése volna is, meg kellend vallania: hogy ezen mű Jézus személyét illetőleg merő ellenmondások tartalma és összlete. Ez állítás bebizonyítására idézzünk belőle némelyeket: Krisztus úgy ábrázoltatik abban mint rövidlátó , ki önmagával sincs tisztában, kinek a világról-, az emberekről- s az életrőli ismeretei alig terjednek szülőföldje határain túl; de ha néhány lapot fordítunk, úgy tűnik ő ott fel, mint a legmélyebb lángész, kinek lelkében oly igazságok és eszmék fakadnak, melyek az emberiség jóllétét minden jövendő századokra megalapítják. Most úgy állítatik elénk mint a legszelídebb, legszeretetteljesebb férfiú; de csakhamar úgy látjuk őt, mint kegyetlen zsarnokot, ki ábrándjainak mindent kész irgalmatlanul föláldozni. Majd oly férfiúnak dicsértetik, ki imádásra méltó, kiben magát az istenség nyilatkoztatja ki; de egyszersmind úgy jelenik meg mint a legóriásabb csaló, mint hazug, nyegle kérkedő. Bizonyos értelemben isteniséget tulajdonít neki a szerző; majd meg a legvétkesebb módon őrültségről vádolja őt. De elég, untig elég e borzasztó káromlásokból ennyi! — Es az istenkáromló képzelem ez aljas férczműve a szentirás ellen irányzott néhány ellenvetésre van alapítva; oly ellenvetésekre, melyek keresztény tudósok által kimerítőleg és oly bámulatos alapossággal lőnek már rég megczáfolva, hogy hit-elleneink bárhol és bármiképpen támadták is meg az evangeliomok elbeszéléseit, győzelmet aratni soha képesek nem voltak; sőt elvégre önmaguk sem tagadhatták, hogy állításaik a dolog alapos megvitatása után tévedéseknek bizonyodtak be, s arra szolgáltak, hogy az evangeliomok valódisága és hami- sítatlansága mellett tanúbizonyságot tegyenek. — Ezen istenkáromló könyv egyike az idő számos jeleinek, melyek mind azon egy czélra törekesznek, hogy a fönnálló rendet és viszonyokat teljesen fölforgassák, s ezen átalános fölforgatás terveit minden lehető eszközzel foganatosítsák. E könyv hatása a vallási dolgokban való fölületességre és
