A Győri Püspökség Körlevelei, 1861
Tartalomjegyzék
3 és az Anyaszentegyház ellen viseltetik. Ezekre mint föpásztortok kötelességem érzetében figyelmeztetlek benneteket, hogy az Apostol intése szerint üdvösségteket félelemmel és rettegéssel munkálni, s az Istent kérni el ne mnlaszszátok, miszerint hasonló veszélytől mint eddig, úgy ezután is mentsen meg benneteket. Kérjétek az irgalmasság Atyját, hogy el ne vegye tőletek szent országát, az egyedül üdvözítő keresztény kath- szent hitet; hogy ne vigyen benneteket a hitvesztés kisértetéhe, hanem inkább szabadítson meg benneteket e tekintetben is a gonosztól. Imádkozzatok, hogy úgy is mint jó keresztények, úgy is mint jó honpolgárok kötelességeiteket híven teljesíthessétek, és távol minden szomoruságos rendetlenségtől , a haza törvényeinek paizsa alatt körötökben nyugodalmas napokat élhessetek. Imádkozzatok c) én érettem föpásztortokért, valamint többi lelkipásztoraitokért is. A kötelesség engemet is az országgyűlésein megjelenésre szólít, hogy ott mint Isten kegyelme segít, mind sz. hitünk érdekeit, mind a szeretett Hazának javát, boldogságát eszközölni segítsem. Ez okból tehát, mint egykor sz. Pál az efezusi híveket, úgy én is kérlek benneteket: „imádkozzatok érettem, hogy beszéd adassák nekem az én számnak bátorsággal való megnyitásában," 10) a közjónak munkálására. Mert hogyan Ígérhetném én magamtól magamnak ily magasztos és terhes hivatásnak kellő betöltését fensöbb segítség nélkül? ezt pedig miként remélhetném biztosabban, mint a ti buzgó imádságtok által? Legyetek irántam minden szeretettel , és könyörögjetek érettem , hogy az országgyűlésen létemben segítsen az Isten minden jóra. Hasonlóképen imádkozzatok minden egyéb lelkipásztoraitokért is, hogy a jelen nehéz időkben ők is a Szent Lélek Istennek kegyelmétől segittetvén, lehessenek gyámolitás- tokra mind abban, mit ideig és örökké való boldogságtok munkája megkíván. Mikor ö érették imádkoztok, tenmagatokért is imádkoztok, mert az ö, érettetek való fáradozásaikban Isten áldása csak úgy áradhat rátok, ha az ö szent szeretete kapcsolja hozzájok sziveteket. Ajánlom továbbá kedves Iliveim! hogy mielőtt valamely kétszínű embernek hitelt adnátok, vigyázzátok meg azokat, kik hozzátok jőnek, vagy is Sz. János tanítása szerint, „ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak?" Mert a ki Istennek nem hive, nektek sem lesz soha hívetek. Utón útfélen, hol csak lehet, tapadnak, simulnak hozzátok az ily ámítok. A szép szavakban, az üres szóbeli könyörüle- tességben, az olcsó ígéretekben épen nem fösvények. Ismervén gyengébb részeteket, a szót kezetekre adják, és nyelveteken beszélnek, ám de mind ezt csak addig teszik, inig csillog nekik a remény a ti behálózástokra. Mihelyt ellenben keresztény hitetekben erőseknek, a jámbor életben, a jó rend szeretetében állhatatosaknak tapasztalnak lenni benneteket, mihelyt látják, hogy czéljaikra titeket föl nem használhatnak, mihelyt sejtik, hogy terveik kivitelénél még talán akadályukra is lehetnétek, azonnal más nyelven beszélnek, kíméletlenekké, hogy né mondjam durvákká is lesznek irányotokban. Ila gondosan vigyáztok rájok, nem soká kell várakoznotok, és meg fogjátok látni kivel van dolgotok. Majd botrányos beszédeikkel, majd épen nem épületes életekkel csak hamar kitüntetik, hogy sem Istent, sem törvényes felsöbbséget nem ismernek. Ha lelketek üdvösségét szeretitek, ha békességben lenni akartok, az ily emberek társaságát kerüljétek, s mennyire lehetséges velők szóba se álljatok. „Megvesztegetik a jó erkölcsöket a gonosz beszélgetések," mondja Sz. Pál Apostol, 12) s Írva van: „elvész a veszedelemben, ki a veszedelmet keresi." 13) Az ily hitegetök a boldogságot csak Ígérik, de soha meg nem adják; mert mit maguk sem bírnak, azt ugyan másnak «>) Efez. 6, 19. — “J Ján. 1. I. 4, 1. — 12) Kor. 1. 1. 15, 33. - 13) Sirák. 3, 27.
