A Győri Püspökség Körlevelei, 1859

Tartalomjegyzék

2

e háborúnak czélja nem más, hanem az amaz országban eddig törvényszerüleg fenállott ál- ladalmi viszonyoknak felforgatása. Fájdalom, az erőszakos felforgatást most már, mint a császári nyilatkozmány mondja, nem csak némely pártok, hanem fejedelmi széken ülő uralkodók készülnek eszközölni! Már pedig Olaszországnak egy része a szentséges romai Pápának, anyaszentegyházunk fejének hódol, s apostoli Császárunk s Királyunk Ö Felségén kívül épen a szentséges Atya az, ki ellen egy önmagában ugyan tehetetlen, de semmi go- nosztettöl vissza nem borzadó s azért veszedelmes felekezetnek átkos ármányai intézteinek. Méltó okunk van ennélfogva félni, nehogy a harczi zavarok alkalmat szolgáltassanak Krisztus Urunk földi helytartója ellen irányzandó apagyilkos merényletekre, s ez által egyszersmind anyaszentegyházunk jóllétének, szabadságának s függetlenségének veszélyeztetésére. Méltó okunk van félni, nehogy azon szomorú viszonyok ismét beálljanak, melyek tiz évvel ezelőtt fájdalom- és bánatba borították az egész katholikus világot. E veszedelmekkel szemközt szent kötelességünknek tartottuk a buzgó imádságnak békés, de — ha jól forgat- tatik — hatalmas fegyveréhez nyúlni, valamint legdrágább kincsünk, keresztény katholikus hitünknek, nemkülönben kedves hazánk védelmére, Istennek segítségére alapítván minden reményünket, ki igy szólt: „Bízzatok, én meggyőztem a világot.® ')

Nem csekély megnyugtatásunkra szolgál, szeretett híveink! hogy ebbeli rendelkezésünkkel megelőzve teljesítettük a szentséges Atyának óhajtását s meghagyását, melyet a következő apostoli körlevél által a keresztény katholikus világ minden püspökeihez intézett:

A sieatsiges romai Pápának ÖL Ptasaak páss

körlevele.

KILENCZEDIK PIUS PAPA,

TISZTELETREMÉLTÓ ATYÁNKFIAINAK, A PÁTRIÁRKÁKNAK, PRÍMÁSOKNAK, ÉRSEKEKNEK, PÜSPÖKÖKNEK ÉS EGYÉB EGYHÁZI ELÖLJÁRÓKNAK, KIK AZ APOSTOLI SZÉK KEGYELMÉBEN

S KÖZÖSSÉGÉBEN ÁLLANAK.

Tiszteletre méltó Atyánkfiái, üdvöt és apostoli áldást!

Mialatt az anyaszentegyház a húsvéti szent titkok évfordulati ünnepét világszerte kiáradó vigadással ülvén, híveit ezen szent és örvendetes napokban azon édes békének legkedvesebb szavaira emlékezteti, melyet az Istennek egyszülött Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, legyőzvén a halált s megdöntvén az ördögnek zsarnok uralmát, feltámadása után apostolainak s tanítványainak gyakran és szeretetteljesen hirdetett, azalatt ime gyászos harczi zaj emelkedik katholikus nemzetek között, s elharsog mindenek füleiben. Ennélfogva mi, bár minden érdemünk nélkül, itt e földön helyettesei lévén annak, ki, midőn a szeplőtelen Szűztől születnék, angyalai által békességet hirdetett a jó akaratú embereknek, s feltámadván halottaiból, s fölmenvén mennyekbe, hogy ott az Atyának jobbja felöl helyet foglaljon, békességet hagyott tanítványainak, el nem mulaszthatjuk, hogy ama kiváló s valóban atyai szeretetnél s gondoskodásnál fogva, melylyel kiváltkép a katholikus népek iránt viseltetünk, ismét, meg ismét a békességet ne hangoztassuk, s mindeneket lelkünk minden erejéből isteni Üdvözítőnk tulajdon szavaira emlékeztetvén, szünet nélkül ne ismételjük: „Békesség ve') Ján. 16, 33.