A Győri Püspökség Körlevelei, 1859
Tartalomjegyzék
ISTENNEK IRGALMASSÁGÁBÓL S AZ APOSTOLI SZ. SZERNEK KEGYELMÉBŐL GYŐRI PÜSPÖK. Püspöki megyénk inimlcii híveinek iidvöt az Urban s atyai áldásunkat! Alig hangzott el O császári királyi Felségének legkegyelmesebb urunknak az auslriai birodalom összes népeihez intézett szózata, mely által az ellenségeitől erőszakosan létrehozott háborúnak kezdetét hű alattvalóival tudatá, s őket szerződésileg biztosított szent jogainak védelme s becsületteljes békének gyors kivívása végett áldozni tudó közremunkálásra felszólító , szoros kötelességünknek tartottuk azon eszközhöz folyamodni, melyre minden szükség idején isteni Üdvözítőnk maga utasított mondván: „Kérjetek, és megadatik nektek.“ ') Haladéktalanul meghagytuk püspöki megyénk minden papjainak, hogy a szent mise-áldozatnál végzendő imák közé a háború idejére rendelt imát igtassák , a szent mise végével pedig a keresztény néppel egyetemben az irgalmasság atyjához buzgó fohászszal folyamodjanak, hogy a háború veszedelmét s az azzal járó bajokat tőlünk kegyelmesen elfordítsa. Töredelmes- ségre s béketürésre intettük az Ur szőlőjében való munkatársainkat, s áltatok megyénk minden híveit, hogy az Ur megkegyelmezzen bünbánatra fordult népének, s visszatartóztatván rettentő ostorát, igazság helyett irgalmat miveljen rajtunk. Fájdalmasan megilletödött szívvel láttuk a nagy veszélyt, mely a hazát fenyegeti; a kezet, mely a még egészen be nem hegedett sebeket újra felszakasztani készül; az enyészetet, mely a békeségnek áldást termő fáját rövid virágzás után újra elpusztítandó lenne. Borzadva szemléltük az anyák siralmát, kiknek fiaik a csatatéren elvérzenek; az árváknak elhagyatottságát, kiknek atyjaik, a nőknek szivrepesztö fájdalmát, kiknek férjeik az öldöklő fegyver martalékául esnek; iszonyodva láttuk az elpusztult harczi mezőket, melyeken az ifjú kor reményteljes virágában elhullott testvéreink csontjaik porlanak, s kínos fájdalomnak jajszava tört ki elszorult keblünkből, s felszólítottuk a Reánk bízott nyájnak lelkipásztorait, hogy, mint hajdanában Mózses a hegynek tetején, midőn Izrael népe az Amalekitákkali csatáját vívta, kezeiket az ég felé emeljék, s megalázódon szívvel mondják: „Kegyelmezz Uram, kegyelmezz a te népednek, s ne add örökségedet gyalázatra.“ 2) De ezen indokokon kívül, melyek a háború borzalmainak meggondolásából önkényt folynak, minekünk keresztény katholikusoknak különösen siralmas a jelenleg dühöngő harcz, és sajátságos mivolta sürgetve kívánja, hogy Istennek irgalmasságáért esdekeljünk, s a Ni- nivebeliek példájára az Urnák méltó haragját a bünbánat művei által inegenyhitcni törekedjünk. Tudjátok ugyanis, szeretett híveink, hogy a mostan folyó háborúnak színhelyéül Olaszország választatott, hogy annak ürügyéül ezen ország körülményei szolgálnak, s hogy 1) Luk. 11, 9. *1 Joel 2, 17.
