A Győri Püspökség Körlevelei, 1858
Tartalomjegyzék
3 ennek vezetése mellett az üdvözítő igaz hitet, és élvezhessék az elmének boldog nyugodalmát. Mert hogy a’ lelket örök üdvösségre vezető igazságokról csakugyan és pedig csalhatatlanul tanúskodik a’ keresztény katholika Anyaszentegyház, hogy tehát az üdvözítő igazságot csak a’ keresztény katholikus bírja, következésképen az elmének boldog nyugodalmát is alaposan csak ö élvezheti, röviden ennek okát is értsétek meg. Tudjátok, hogy egy az Isten, egy a’ Krisztus Jézus, egy, csak egy és nem több lehet tehát az üdvözítő igaz hit is, mellynek egyedül Isten a’ szerzője. Két egymásnak ellenmondó vallás’ mindegyike igaz nem lehet, mert Isten magának ellent nem mondhatott. Ezért mondja az Apostol: egy az Ur, egy a’ hit, egy a’ keresztség,') Jézus pedig mondja: leszen egy akol és egy pásztor. 2) Pedig ez az egy igaz hit soha el nem veszhetett, el sem változhatott, ennek meg kell lenni a1 világ’ végezetéig. Ennek mindenkor és minden helyen ugyanazon egynek kell lennie. És hol van meg ez az egy igaz isteni hit ? Mi hisz- szük és az egész világ előtt valljuk: egyedül a’ romai katholika Anyaszentegyházban. Ez őrzi a’ szent Írást és a’ szent hagyományokat, vagyis azon szent tanításokat, mellyeket a’ szent Atyák az Apostolok szájából hallottak. Itt az igaz, a’ mi régi, minden uj, a régiektől el nem ismert tanítás pedig elvettetik. A katholika Anyaszentegyház szorosan tartja magát az Apostol’ szavához: ha szinte mi, vagy az angyal mennyből hirdet is nektek azon kívül, mit nektek hirdettünk, átok legyen. 3) Ezért a’ romai katholikusoknál mindenkor és minden helyen meg volt a’ hitegység. Mert, ha még olly szent szín alatt bár angyali ékesszólással inesterkéljen is valaki valamelly uj, a’ régivel ellenkező tanítást behozni, az Anyaszentegyház bizonyosan átok alá fogja vetni. Mindenkor és minden helyen igy őriztetvén azért Jézus’ tanítása a’ katholika Anyaszentegyházban, méltán tanúskodik ez róla, melly gondoskodásához miután még a’ szent Lélek Istennek Jézus által megígért, és bizonyosan meg is adott segítsége is járul, legméltóbban és legbiztosabban nyugtatja meg elméjét a’ keresztény katholikus az ö Anyaszentegyházának tanításán, előadásán a’ hitbeli igazságokban. Jó tehát a’ keresztény katholika hitben élni, mert a’ keresztény katholikus ember a’ lelket, az örök üdvösséget illető legérdekesebb igazságokban soha nincs magára hagyva, soha nincs vezető, tanító, magyarázó nélkül, feltalálja ő ezt az Anyaszentegyházban. Bizton odaengedheti a’ hitetleneknek minden büszkélkedését, minden tudálékosságát, az ö állása ezek nélkül is nyugodt, biztos ’s — mennyire józanul kívánni lehet — boldog ez életben, még pedig továbbá azért is, mert bírja ö a’ szívnek békességét is az erkölcsi törvényeknek megtartása, a’ valódi erkölcsi szabadság által. Hogyan, kérdi talán valaki, még a’katholikus ember volna-e szabad, holott kívül belül parancsolnak neki, köteles az Isten’ és az Anyaszentegyház’ törvényeit megtartani, köteles az ünnepeket megszentelni, bizonyos napokon böjtölni, vétkeit térden állva meggyónni — ki még csak nem is örvendezhet, nem is mulathat mikor kedve tartja? és mégis az illyen korlátok közé szorított ember volna szabad? Igenis, épen mivel a’ katholikus embernek ösztöneit fékező illy törvényei vannak, és azokat megtartja, épen mivel az Anyaszentegyházban van erkölcsi magaviseletére felügyelője, épen mivel a’ lelkiekben van kormányzója, parancsolója, épen ez által eszes és rendeltetésére nézve nem csak a’ föld- hanem egy másik világhoz is tartozó lényhez illő módon úgy szabad a’ katholikus ember, mint senki más e’ világon, épen ez által boldogabb ez’ életben mint bárki más, mert úgy bírja a’ lelkiisméretnek csendességét, a’ szívnek igaz békességét. i) Eph. 4, 5- 2) Ján. 10, 16. *) Gál. 1, 8.
