A Győri Püspökség Körlevelei, 1858
Tartalomjegyzék
2 fordítják és mesékre térnek. ') Mindezeknek nincs is képzelniük a’ valódi szabadságról, melly valósággal az erkölcsi igazságok iránti meghódolásban, és a’szívnek nyugodalmában áll, hanem a’ rakonczátlan elmebódolygást, a’ testi féktelenkedést tartják és kiáltják szabadságnak, holott épen mikor ezt teszik, nyomorult szenvedélyeiknek valóságos rabjai! Nem ez sorsa az istenfélő keresztény katholikus embernek. Mert tudjátok: A’ boldogságnak pitvarát mindenki saját keblében hordja, Aragy — mint mondani szoktuk — kiki a’ maga szerencséjének mestere. Földi boldogságunk’ alapját ugyanis az elmének és szívnek nyugodalma teszi. Boldog az elme, ha a’ lelket örök üdvösségre vezető igazságokról biztos, ha a’ lelket és örök életet illető dolgok iránt nem kell bizonytalanságban, habozásban nyomorognia. Boldog a’ szív, ha a’ vágyak nem dúlják, ha az abban felmerülő kívánságokon a’ hittől megvilágosodott elme uralkodik. E’ kettős boldogságot pedig ez életben bírja az istenfélő keresztény katholikus szent hite által. Jó tehát és megbecsül- hetlen szerencse a’ katholika hitben élni, mert Isten’ kegyelmével a’ katholikus ember élvezi az elmének nyugodalmát, de a’ szívnek békességét is. Az elmének az üdvösséges igazságok iránti igaz nyugodalmát illetőleg, a’ ka- tholikus ember nem tapogatódzik, nem bódolyog a’ hit- és erkölcsi igazságok megismerésében, mert van biztos vezetője és őre, a’ Jézus’ sz. Leikétől kormányzott csalhatatlan Anya- szentegyházban, melly általán kitűzi a’ határt, a’ netovábbot, mellyen túl nem szabad az elmének vakmerösködni ; melly a’ kétes, vitás kérdésekben eligazítja, mihez kelljen magát tartania, és meghatározza, mit kelljen hinnie, melly csalhatatlan bizonyossággal tanítja, mcllyik legyen a’ mindenkor egy, igaz, üdvözítő hit. A’ jó keresztény katholikus tehát, Anyaszent- egyházának vezetését követvén, nyugodt lelkében hitének és egyháza’ minden tanításainak igazsága iránt, mert tudja, hogy a’ sz. Lélek vezetése mellett jó utón van. Azért nem kapkod minden mesebeszéd után, hanem ha némi kétsége van, megkérdi az Anyaszentegyházat, és a’ mit ez a’ sz. Lélek segítségével eléhe ad, azt tisztelettel fogadja, és azután kivet eszéből minden habozást. És minő boldogság ez! ezt csak az tudja, ki valaha magára hagyatva, a’változó és egymást váltó gondolatoktól nyugtalaníttatván elmehányattatást szenvedett. Szomorú állapot az, mikor az ember örömest kívánná az igazságot megismerni, kívánná követni, mikor habozásaiban örök üdvét sejti koczkáztatva lenni, és óhajtana menekülni, de nincs ki útba igazítsa, nincs ki a’ talán már némikép elfogadott gondolatnak alaposságáról biztosítsa. Ti, ájtatos hívek, ezt a’ nyomorúságot nem ismeritek, kik mint a’ gyermek anyja’ karjaira, úgy az Anyaszentegyházra támaszkodván, ennek vezetése mellett a’ hit- és erkölcsi tanítások felöl mindig biztosságban voltatok, és soha e’ részben elmehányattatást nem szenvedtetek, ’s azért e’ részbeni boldogságokat méltányolni alig tudjátok. De nem ez a’ sorsa azon szerencsétleneknek, kik a’ hit’ dolgában hajótörést szenvedtek, kikben, akarják vagy nem akarják, elöbbutóbb felébrednek a’ küzdő gondolatok, ’s kiknek lelkiisméretöket a’ hitetlenek tagadásaik ki nem elégítik. Azért is majd ez majd amaz állítást fogadják el, de egyikben sincs nyugtok, egyikben sincs megállapodásuk, és így szünet nélküli habozásban, önmagukkali megelégedetlenségben élnek. Oh imádkozzatok, hogy őrizzen meg Isten benneteket e’ kísértő nyomorúságtól! Oh imádkozzatok azokért is, kik a’ hitetlenségben széde- legvén, illy elmenyughatatlanságtól zaklattatnak. Imádkozzatok, hogy Isten könyörüljön rajtok is, hogy megismervén és elfogadván Jézust és az ö Anyaszentegyházát, ők is bírják t) II. Timoth. 4, 4.
