Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1943

4 ban jelent meg »A nyugvó elektromosság kísérletekben« címmel első munkája, amely már elárulta az ügyes kísérletezőt és a jó tanárt. Később a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapoknak lett megbecsült munkatársa. Szívesen foglalkozott a nagy magyar fizikusok, tech­nikusok életével, az intézet (évkönyveiben egy másután jelentek meg értékes tanulmányai. Irodalmi munkásságának koronája Jedlik Ányosról szóló hatalmas 700 oldalas könyve, amely eredeti adatok felkutatásával és Jedlik hátrahagyott nagytömegű iratainak fel­dolgozásával egészen új megvilágításba helyezte a magyar bencés rendnek ezt a sokszor félreismert nagy alakját. Győr városa a közel­múltban Szent László-éremmel jutalmazta ezt a nagyjelentőségű 'munkát, amely szakkörökben is nagy elismerést szerzett a tudós szerzőnek. Ferenczy Viktor eltávozott közülünk. A munkás 'kéz nem dol­gozik többé. Emléke azonban élő marad azok szívében, akik szeret­ték és tisztelték. Mi, akik legtöbbet veszítettünk benne ,nem felejt­jük el nyugodt, csöndes, (de jó kedélyű egyéniségét, aki soha senkit nem bántott, de mindig kész volt a segítséggel, ha valaki szívessé­gért fordiult hozzá, és komoly szükség esetén megbízható barátnak mutatkozott. Szeretett a maga útján járni: sem tudományában, sem életében nem volt csordaember. Elveihez való ragaszkodása értékessé tette állásfoglalásait. Igazán szíve szerint határozott, amikor 1919 májusában ő is visszautasította a kommunista felhívást, amely fel­szólította a bencés tanárokat, \hogy hagyják el az egyházi pályát és legyenek világi személyekké: »Mély fájdlalommal hagyjuk el a tanári hivatást — olvassuk az aláírt nyilatkozatban —-, amelyet csak val­lásos meggyőződésünk és papi becsületünk árán tarthatnánk meg, és készek vagyunk inkább a ránk váró bizonytalan sors súlyos megpróbáltatásait magunkra vállalni.« Hasonló elvhűség vezette élete minden tettében, de egyéniségéből fakadt, hogy a mindennapi élet kicsinyes dolgaiban ez a következetesség néha kissé merevvé vált, s maga számára is nehézkesssé tette az életet. Ez az élet egyébként a nyugodt, kiegyensúlyozott ember élete volt: logikus, megfontolt léptekkel haladt mindenben előre, semmit el nem sie­tett, nyoma sem volt hennfe a mai id'Ők' ideges kapkodásának. Nem volt a sok szó embere, de sokszor a hallgatása is beszélt és meg­nyugtatólag hatott. Nehéz volt elképzelni türelmetlen, hangos vitat­kozónak. Heves ellenvélemény esetén, ha csak nem elvi kérdésről volt szó, inkább elhallgatott. Szigorú tanárnak tartották, de az iparkodó gyenge tanulóval szemben 'nagy megértést tudott mutatni. Akik csak hivatalos távlatból (ismerték, elcsodálkoztak volna baráti körben megnyilvánuló közvetlen kedélyességén, és a kicsinyek iránt mutatott meleg szívéin: a jó lelkű emberek természetes egyszerűsé­gével ereszkedett le a kis gyermekekhez és tudott gyönyörködni játékaikban. Bizonyos férfias szemérmesség tartotta vissza, hogy lelki életének dolgairól nyilatkozzék, de elvszerű, komoly lelkiisme­retessége nyilvánult meg itt is. Kötelességeihez mindig hű, tiszta­lelkű szerzetes, lelkiismeretes papi lélek volt, aki a pasztorációs munkában is megmutatta kötelességtudását, amikor hosszú éveken át a véneki hívek lelki gondozását végezte.

Next

/
Thumbnails
Contents