Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

Tanulás és elbírálás. Az iskola munkájából a szülőket elsősorban nem az szokta érdekelni, .hogyan végzi az a maga építő munkáját a lelkekben, hanem inkább az, hogy miképen bírálja el a tanulók teljesítményeit. Az iskola határozott értékmérővel dolgozik, s ennek segélyével rangsorba állítja a tanulókat. Ez sok öröm

; de sok szomorúság forrása is a szülők számára, és nem könnyű feladat a tanár részére. Ezzel az elbíráló, szelektáló munkával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mit is kíván az iskola a tanulóktól, és mi értelme van, vagy van-e egyáltalán értelme a kívánságainak? Ez a második kérdés egy kicsit különösen hangfeik, és a régi béke nyugodt éveiben meg is elégedtünk volna az első kérdés feltevésével és megválaszolásával: ezek és ezek az iskola igényei, ezt kívánták az iskolában az előző, meg az azt megelőző nemzedéktől is, csak úgy lehet tehát reményünk a jó bizonyítványra, ha ezeknek a kívánságoknak a tanuló eleget tesz. A maihoz hasonló vajúdó, forrongó, mindent újra átértékelő korban azonban szemébe kell néznünk a második kérdésnek is: mi az értelme, és van-e egyáltalán értelme az iskola kívánságainak, vagy legalább is igényei egy részének? Van-e értelme annak, hogy az iskola megbuktatja a tanulót, mert nem tudja a 3-ik deklinációt? Helyes-e az, hogy az iskola elzárja a tanuló elől az élet kapuját, mert nem tud integrálni? Hát lesz ezekre szüksége az életben? Hasonló kérdések egész özönét lehetne feltenni, és választ csak úgy tudunk rájuk adni, ha átgondoljuk az iskola egész hivatását. Kétségtelen, hogy az iskolákat a megérzett szükséglet termelte ki, főleg a kultúra továbbadásának a szükséglete, ez a Willmann szerint is annyira érdekes probléma.

1) »Mikép is áll a dolog a nemzedékek ama csodálatos szolidaritásával, — mondja — amelynél fogva az emberiség vívmányai és alkotásai megmaradnak, noha hordozóik folyton változnak is. Nem érdemes-e kutatni, vájjon miféle jótékony lelki fertőzés az, amelynél fogva az, amit az 'előző nemzedékek szereztek és ápoltak, ami őket civilizáltakká és műveltekké tette, átragad az utódokra, anélkül, hogy bárhol is rés vagy ugrás volna a kultúrmunkában.« Ebben a lelkifertőzésben kétségtelenül döntő szerepe van az iskolának, s ezért az iskolai munka minden művelt korszakban szükséglet marad. De azért az is igaz, hogy különböző időkben különbözőkép gondolkoztak az emberek a nevelésből, az iskoláról és ennek rendeltetéséről. Szemléltetésül csak azt 1) Willmann: Didaklika. I. k. 51. 1.