Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

24 a tQvábbképző tanfolyam közérdekű előadásait a jelen lenni nem tudók okulására is. Tapasztalati tény, hogy heti 3 óra szövegmagyarázó mód­szerrel igen kevés. Tankönyvünk szemelvényeit sem tudjuk el­végezni; hát hogyan lehetne még ezeken kívül is mennél többet el­olvastatni, ahogy pl. a nyári tanfolyamon hallottuk?! Tudom, hogy nem lehet minden szemelvényt oly részletesen megtárgyalni, mint az íróra jellemzőket, de ha csak keresztülfutunk rajtuk, nem is lesz meg a kívánt eredméjny. Már pedig nemzeti nyelvünk művelése az új céllá tűzés mellett ezt szigorúan megköveteli. Különösen fontos volna, hogy közelebbről is megállapítsák, az új módszer szerint az (érettsé­gin egyes íróknak milyen művei szolgáljanak a tanulónak felelésre aiapul. Mert szinte lehetetlen, hogy az olvasott művek mindegyikére pontosan emlékezzék vissza. Vagy ezt is a tanár döntse el? Remél­jük, hogy a következő év érettségiztető tanárai alaposabb és rész­letesebb irányítást kapnak, és ... hogy időben meg is kapják... A nyári tanfolyam sok részvevőjének panasztárgya az új tan­könyvek ki nem elégítő volta. Miért ne lehetne néhány szemelvényt mintaképen részletes elemzés tárgyává tenni, hogy a tanuló is ked­vet kapjon az adott és le is nyomtatott elvek alapján további munkálkodásra?! Kérdés formájában intézi el irodalmi olvasóköny­vünk a szemelvény problémáit. (Sokszor a kérdések is érthetetle­nek!) Nem volna jobb, ha a tankönyvíró maga felelne a 'kérdés helyett? Hiszen sokszor csak ő tudná megmondani, mire céloz kér­déseivel ... Hiányzik a komoly bevezető rész és megfelelő méltatás a -kisebb-nagyobb tanítási egységekkel kapcsolatban. A tankönyv­írók elhárítják magukról a felelősséget; dehát ki kívánta akor ezt úgv?! Hiszen más kiadású magyar tankönyveknél megvan!! Nem a tanár kényelmét szolgálnák azok, hanem gyakorlati céljuk volna. A tanárra úgyis annyi munka maradi Különösen a VIII. o. tankönyv­ben tipikus példái vannak a szófukarságnak. Egyes írókról hoz pársoros ismertetést, 1—2 szemelvényt (pl. Gárdonyinak csak 3 mun­káját említi, és leközli »A kék pille« c. olvasmányt), a többi: a kiegészítés, megrögzítés a tanár dolga. Mi'vel a szó elröppen, le kel­lene jratni, de ... Az iskolában szöveget diktálni nem szabad; és mód sincs nagyon rá, mert igen megnyirbálná a szorgalmi időt. így a tanuló a tanár előadását írja le többé-kévésbbé jól, vagy otthon saját szor­galmából és emlékezetből csinál magának szövegét. Mert tapasz­talati tény az is, hogy az osztály legalább felerészben nem tud önálló előadással fellépni, legfeljebb kérdésekre felel. Nem is be­szélek arról, hogy ez az eljárás szöges ellentétben áll a diákok túl­terhelése ellen indított mozgalommal, hisz komoly otthoni munkát jelent. Viszont az ismeretek rögzítés nélkül hamar feledésbe mennek. Nem válik' a tanulás előnyére, ha a tahkönyv egy része az előző osztályok anyagára való utalásból áll. Kevés gyermek van oly anyagi helyzetben, hogy minden könyvet megvegyen, és meg is tartson magának. Viszont a Segélyző Könyvtár sem rendelkezik annyi pénz­zel, hogy ajándékképen adjon minden évben tankönyvet az osztály 50o/o-ának. Fölösleges arról beszélnem, hogy az 5—6 évvel ezelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents