Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

24 a tQvábbképző tanfolyam közérdekű előadásait a jelen lenni nem tudók okulására is. Tapasztalati tény, hogy heti 3 óra szövegmagyarázó módszerrel igen kevés. Tankönyvünk szemelvényeit sem tudjuk elvégezni; hát hogyan lehetne még ezeken kívül is mennél többet elolvastatni, ahogy pl. a nyári tanfolyamon hallottuk?! Tudom, hogy nem lehet minden szemelvényt oly részletesen megtárgyalni, mint az íróra jellemzőket, de ha csak keresztülfutunk rajtuk, nem is lesz meg a kívánt eredméjny. Már pedig nemzeti nyelvünk művelése az új céllá tűzés mellett ezt szigorúan megköveteli. Különösen fontos volna, hogy közelebbről is megállapítsák, az új módszer szerint az (érettségin egyes íróknak milyen művei szolgáljanak a tanulónak felelésre aiapul. Mert szinte lehetetlen, hogy az olvasott művek mindegyikére pontosan emlékezzék vissza. Vagy ezt is a tanár döntse el? Reméljük, hogy a következő év érettségiztető tanárai alaposabb és részletesebb irányítást kapnak, és ... hogy időben meg is kapják... A nyári tanfolyam sok részvevőjének panasztárgya az új tankönyvek ki nem elégítő volta. Miért ne lehetne néhány szemelvényt mintaképen részletes elemzés tárgyává tenni, hogy a tanuló is kedvet kapjon az adott és le is nyomtatott elvek alapján további munkálkodásra?! Kérdés formájában intézi el irodalmi olvasókönyvünk a szemelvény problémáit. (Sokszor a kérdések is érthetetlenek!) Nem volna jobb, ha a tankönyvíró maga felelne a 'kérdés helyett? Hiszen sokszor csak ő tudná megmondani, mire céloz kérdéseivel ... Hiányzik a komoly bevezető rész és megfelelő méltatás a -kisebb-nagyobb tanítási egységekkel kapcsolatban. A tankönyvírók elhárítják magukról a felelősséget; dehát ki kívánta akor ezt úgv?! Hiszen más kiadású magyar tankönyveknél megvan!! Nem a tanár kényelmét szolgálnák azok, hanem gyakorlati céljuk volna. A tanárra úgyis annyi munka maradi Különösen a VIII. o. tankönyvben tipikus példái vannak a szófukarságnak. Egyes írókról hoz pársoros ismertetést, 1—2 szemelvényt (pl. Gárdonyinak csak 3 munkáját említi, és leközli »A kék pille« c. olvasmányt), a többi: a kiegészítés, megrögzítés a tanár dolga. Mi'vel a szó elröppen, le kellene jratni, de ... Az iskolában szöveget diktálni nem szabad; és mód sincs nagyon rá, mert igen megnyirbálná a szorgalmi időt. így a tanuló a tanár előadását írja le többé-kévésbbé jól, vagy otthon saját szorgalmából és emlékezetből csinál magának szövegét. Mert tapasztalati tény az is, hogy az osztály legalább felerészben nem tud önálló előadással fellépni, legfeljebb kérdésekre felel. Nem is beszélek arról, hogy ez az eljárás szöges ellentétben áll a diákok túlterhelése ellen indított mozgalommal, hisz komoly otthoni munkát jelent. Viszont az ismeretek rögzítés nélkül hamar feledésbe mennek. Nem válik' a tanulás előnyére, ha a tahkönyv egy része az előző osztályok anyagára való utalásból áll. Kevés gyermek van oly anyagi helyzetben, hogy minden könyvet megvegyen, és meg is tartson magának. Viszont a Segélyző Könyvtár sem rendelkezik annyi pénzzel, hogy ajándékképen adjon minden évben tankönyvet az osztály 50o/o-ának. Fölösleges arról beszélnem, hogy az 5—6 évvel ezelőtt