Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

13 az egész nemzeti életre kiható munkatervet, a »Magyar Célt«. (Nemcsak munkás célról beszéltek, mert egy társadalmi osztály kérdései sem oldhatók meg elszigetelten.) 2. Állást foglaltak a hivatásrendiség mellett. 3. A parasztság és a munkásság szervezete (KALOT és EMSZO) ünnepélyesen megmutatta összefogását. Keresztény alapon álló érdekvédelmi szerv (szakszervezet) a Hivatásszervezet, amelynek ipari, agrár és értelmiségi tagozata van. Független a világnézeti szervezetektől, úgy lehet mondani, hogy a gazdasági élet harcában a Hivatásszervezet a fronton álló sereg, az utánpótló és kiképző tábor pedig az EMSZO és KALOT. A fiatal magyar értelmiség feladata: 1. Az értelmiség hivatás­rendi szerepét kidolgozni. 2. Tudástöbbletéből átadni a munkás­ságnak. 3. Országosan terjeszteni a »Magyar Cél« gondolatait. * A többi előadó mindegyike abban az életsorsban van, amely­ről beszélt. Ez adott különös nyomatékot szavaiknak. Az első Szittyái László vagongyári munkás volt, aki a ma­gyar munkásifjúság mai helyzetéről, a tanoncsorsról beszélt. A munkásifjúság tudatában rvan annak, hogy társadalmilag, erkölcsileg és szociális téren erős országot új fiatalság fog igazá­ban alkotni. Az új munkásifjúságra is nagy szükség van, mert be­lőlük lesznek a jövő iparosai, munkásai. Ezek az egyszerű emberek éppúgy értéket jelentenek a társadalomban, mint mások. Sok szegény ember nem tudja tanoncnak adni gyerekét, mert a tanoncfizetés nagyon csekély. Ezek kifutók, segédmunkások, nap­számosok lesznek. Általában 15 éves korban szerződtetik a tanon­cot, a tanoncidő 3—4 év, utána megkapja segédlevelét, ha a sza­badító bizottság előtt számot ad tudásáról. Sok szomorú adat tárul elénk, ha a tanonc otthoni körülményeit nézzük: nem egy helyen lélekölő nyomor, rosszra vezető társaság. Ezekért a fiúkért az egész magyar társadalom felelős. Ezt a felelő-séget legelőször a KIOE (Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesülete) érezte meg. Ez a szervezet lelki alapvetést akar adni ahhoz, hogy a munkásifjúból jól képzett szakmunkás le­gyen, aki meg tudja keresni kenyerét és el tudja tartani leendő családját. Felébreszti a munkásifjú öntudatot, hogy saját maguk­nak kell kiállni, dolgozni, harcolni és kezükbe venni sorsuk irá­nyítását. A magyar parasztságról beszélt Hajdu-Németh Lajos nagy­lozsi (Sopron-m.) gazda. Történelmi időket élünk, összeforr egységben az egész ma­gvarság. Az erőslelkű ember, aki ismeri az életet, bizik önmagában, de nemcsak önmagában, hanem az isteni Gondviselésben, az igen jól tudja, hogy ez a világégés el fog múlni és arra jó, hogy tégy új világ születését hozza meg. A parasztságot Magyarországon 7 millióra tehetjük, ennek rétegei: kisgazda, törpebirtokos, földmunkás, gazdasági cseléd. — Mindegyik munkája egyformán fontos, hiszen a kenyér mellett ott

Next

/
Thumbnails
Contents