Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

53 »Akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk.« (Róm. XIV., 8.) Egész életünket istenszolgálatnak kell felfognunk, hiszen az isteni parancsok mindenütt egyformán köteleznek. A földi életcélokra vonatkozóan azonban az isteni akaratot a törvényes elöljárók közlik. Ezt a tanítást találjuk Szent Péter levelében: »Engedelmesek legyetek minden emberi teremtménynek az Istenért, akár a királynak, mint a legfelsőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére. Mert ez az Isten akarata ... Mindenkit becsüljetek, a királyt tiszteljétek. Szolgák, engedelmesek legyetek uraitoknak minden félelemmel, nemcsak a jóknak és szelídeknek, hanem a keményeknek is, mert ez a kegyelem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.« (I. levél II., 13—19.) A közösség egységéhez szükséges szeretetről pedig Teleki Pál mondta: »Nevelnünk kell az embereket szeretetre, hiszen ez a közösség egyedüli összetartója.« Szent Pál így ír: »Ha van köztetek lelki közösség (mutassátok meg azzal), hogy egyetértők vagytok, egyazon szeretetek van, és egyakaratuak s egyérzésüek vagytok. Ne tegyetek semmit sem versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosságból kiki köztetek tekintse a másikat felettesének. Egyiktek se tartsa azt a szeme előtt, ami az övé, hanem azt, ami a másé.« Krisztus példájára hivatkozik, aki lemondott menynyei hatalmáról, dicsőségéről, »felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett... Megalázta magát és engedelmes lett a halálig, mégpedig a halálig a keresztfán«. (Fil. II., 1—8.) Ezért igaz, hogy »a lélek legmélyebb élményeiben megragadott Istenség mint a lét abszolút központja, egészében magához köti az embert s önmagán keresztül egyesíti egymásközt is mindazokat, akik benne hisznek s őt szeretik. Más értékfelfogás is egyesít, de egyik sem létesít oly szoros egységet, mint a vallás«. (Kecskés P.) A nemzetegység ellen dolgozik mindaz, aki a hitet és a igazi v allásos életet ki akarja irtani a nép lelkéből. • 4. .4 közösség egysége azonban nem egyformaság, hanem a különböző földi célokra törő emberek rendezettsége. A XVIII. század racionalizmusa alkotta meg a teljesen egyenlő, mindenkitől független, szabad ember ábrándképét. Ábrándkép volt ez, mert nem vette figyelembe az emberek természeti képességeinek egyenlőtlenségét és társas hajlamait. A közösség életében való részvétel lényegében bizonyos jogokban való részesedés és bizonyos kötelességek teljesítése. Hangoztatott elv ma is ezen a téren az egyenlőség, egyformaság, de ezt nein vihetjük túlzásba. A jogegyenlőséget és a tényleges emberi egyenlőtlenséget az igazságossággal tudjuk kiegyenlíteni, mert az a társadalom igaz, amelyben minden tag az őt megillető helyet foglalja el. A kötelességek egyenlőségét pedig elvben sem lehet fenntartanunk, hiszen akinek több — akár szellemi, akár anyagi — java van, az többre is köteles a közönséggel szemben. \ nemzet egységének megvalósítására két szélsőséges nézet