Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

49 méltóságot, a törzsi önkormányzatot. »A magyar nemzetségek ősi társadalmi és gazdasági szervezetéhez nem nyúlt, meggyökeresedett jogszokásokkal nem szállt szembe, mert — mint fiához írja —kormánvozhat-e görög ember latinokat ógörög szokások, avagy Iáin görögöket latin szokások szerint? Semmiképen sem.« lia új intézményeket is alapított, »magyar szellemet vitt az új intézményekbe és magyarrá alakulásnak útját is kijelölte«. (Hóman B.) Megmutatta ezzel, hogy a nép építő erőit egybefogva, ezek elé új célokat tűzve, lehet igazán maradandó egységet alkotni, megmaradva a hagyomány útján. Műve történeti távlatban igazán nagy, Íriszen ugyanekkor a többi európai állam vagy már tobbé-kevésbbé független részre szakadt, vagy ezen az úton van. Amikor a magyarság a török uralom idejében három részre szakadtan egymással vallási és politikai téren ellenségeskedve pusztul, Pázmány Péter minden törekvésével azon iparkodik, hogy egységes keresztény és magy ar lelkiséget teremtsen. A király és az erdélyi fejedelem között ismételten közvetít, személyesen vezeti a béketárgyalásokat. Egyik levelében ezt írja: »Azt kegyelmednek magam felől ajánlhatom, hogy a szent békességnek véghezvitelében minden értékemet és tehetségemet buzgó szívvel foglalom.« Bethlen Gáborhoz így ír: »Kötelessége is mutatja kegyelmeteknek, hogy édes hazáját oltalmazza, mert mint a küszöbön az ajtó között lévő ujj, úgy vagyunk mi a hatalmas császárok között és mind oltalomtól s mind ellenségtől romlanunk kell, ha békességben nem maradunk.« Széchenyi István a nemzet egyesítését vezér szándékának mondja a »Világ« c. könyvében. Az 1825. évi országgyűlésen ráébred a nemzet erejére, csakhogy ez az erő »eldarabolt erő ... Egy ki-, egyeztető, úgy látszott előttünk, elég lenne az eldarabolt gyenge hazábul erős egészet alkotni^. Éppen ezen nemzeti egyesítés érdekében hozza létre a lóversenyeket, alapítja a tudós társaságot, a kaszinót. >i Ionunk felemelkedése végett az erők egyesülését legfontosabbnak tartanám minden időben.« Ezért ítéli el a rendi tagoltságot és az erkölcsi alapon egyesült, osztatlan nemzettest gondolatát hirdeti. »Nevelési eszmemenetén jut el a nemzettest egyesítése, egységesítése gondolatához, e nemcsak akkor új és forradalmi, hanem azóta is csak elméletben, de tényleg alig megvalósított posztulatumhoz.« (Szekfü Gy.) II. Amikor a nevelés egységének elvi alapjaira akarunk rámutatni, nem vizsgálhatjuk a nevelést csak önmagában véve. A nevelés ma 'közügy, — egyike a legfontosabbnak, — és éppen ezért szervezetében, egyetemes célkitűzésében és a részletfeladatok kijelöléséhen egyaránt visszatükrözi a nemzeti közösség állásfoglalását. Szükségünk van tehát arra, hogy elsősorban a nemzeti közösség egységének alapvetését fogalmazzuk meg, hiszen az egységes nemzet nevelésében is egységes lesz. Ezért mutattunk rá történelmi nagyjainknak az egész nemzetet érintő működésére is. 2