Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

43 valóság. És az igazi békét a világnak csak azok tudják megadni, akik azt lelkükben megvalósítva hordozzák. De a keresztény hősiesség — az igazi katonamagatartás — számára a lelki alap a három legfőbb szerzetes erény: az engedelmesség, szegénység és tisztaság, amint azt Szent Bernát fejti ki De laude novae militiae« c. művében, amelyet a középkor első katonaszerzeteseinek«, a templomos lovaggrendnek írt, ahol így jellemzi ezeknek életét: »Megy és jön az elöljáró parancsára, magára ölti azt, amit adott; nem keres másutt sem ruhát, sem élelmet. Mind a ruhában, mind az élelemben kerüli a feleslegest, egyedül a szükségest keresi. Teljesen közösen él vidám és józan életmóddal, feleség és gyermekek nélkül. És hogy semmi sem hiányozzék az evangéliumi tökéletességből, saját tulajdon nélkül egy szokás szerint laknak egy házban, gondosan törekedve arra, hogy a lélek egységét megőrizzék... IIa háború fenyeget, belül hittel, kívül vassal védik magukat. Amikor küzdésre kerül sor, bátran törnek rá az ellenségre... Nem saját erejükben tanultak meg bizakodni, hanem az Egek Urának erejéből remélik a győzelmet, mert nem a sereg nagyságától függ a háború gy őzelme, hanem az égből van az erő.« A világi élet sokféle hivatását egyformán jellemzi, hogy egy meghatározott munkakörben kell törekedni az Úr gondolatának megvalósítására az egész nemzeti közössé_g szolgálatán keresztül. Az Úr gondolata pedig »új ég és új föld«, szava így hangzik:íme megújítok mindeneket!« (Titk. Jel. XXI.) Az ifjúkor számára a tényleges társadalmi megújítás munkájának ideje még nem érkezett el. De minden megújítás bizonyos fokig a réginek elvetése, azaz forradalom. És minden forradalom csak annyiban ér el eredményt, amennyiben az egyéneket is megújítja: azaz ha erkölcsi forradalom. Társadalmilag tökéletes megoldás a maga teljességében az emberi gyarlóság miatt igazában sohasem valósulhat meg: »Szegények mindig lesznek veletek.« KII., 8.) Éppen ezért mondta az Úr Jézus: »Az én országom nem ie világból való.« (Jn. XVIII., 36.) A mi imádságunk mindig fohászkodás, hogy »jöjjön el a Te országod«, ami teljesedésbe csak az utolsó ítéletkor megy, addig állandóan csak törekszünk feléje. De ez a törekvés az igazság és szeretet országa felé mindig a legkeményebb kötelességünk marad, hiszen éppen az utolsó Ítéleten mérlegre azt teszik elsősorban, hogy mennyire törekedtünk a földi javak igazságtalan elosztásán szeretettel segíteni. És az ifjúkor a szeretet tökéletességében kiteljesedő erkölcsi forradalomnak soha vissza nem térő lehetősége. A gyermekkori szoktatás és utánzás alacsony állapotából most lehet felemelkedni a szenvedélyektől szabad lélek igazi erkölcsi erejének magaslatára. A gyermek erkölcsi magatartása szétomlik, és a szenvedélyek yiharzásában nyilik alkalom, mint megannyi kemény próbatételben megszerezni, megedzeni a krisztusi lélekeerőt. Ilyenkor még nincsenek megcsontosodott bűnös szokások, az eszmények még el nem halványodva buzdítanak a felé jük való törekvésekre. Aki kemény elszántsággal járja a krisztusi életútat, az nyugodtan várhatja majd az