Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

70 ifjúságunknak lelkébe mindenkoron a legnemesebb érzelmeket oltotta be, tudományt adott neki az életre és hitet, vallási, ami az életben a legfontosabb és még a törhetetlen, megalkuvást nem ismerő magyarságot, hazafiasságot. Ma lélekemelő, fenséges ünnepet ülünk itt. összegyűltek a régi iskolatársak, bencés diákok, körülvéve az ifjúságtól. Jelképes ez; mutatja, hogy édes hazánk jövőjét felépíthetjük, ha mind egymásnak kezet nyújtva, karöltve, egybeolvadva, a régi bencés elvek szerint: Ora et labora, együtt dolgozunk édes hazánk felépítésén és keresztény voltán. Imént elhangzottak itten mélységes szavak, mélységes érzelmek. Eleinte az volt az érzésem, hogy elégedetlenség cseng ki a szavakból és azután megtaláltam a Szent Benedek erejét ezen szavakban, melyek egy jobb jövőben bíznak. Én is, mint ötven évvel ezelőtt érettségizett öreg diák, mást nem tudok mondani, mint amit az ifjú az iméni mondott: Hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország jeltámadásában, de még hozzáteszem azt is, hogy mi öreg diákok szomorú szívvel boldog ifjúságra tekinthetünk vissza. Boldog, virágzó Nagy-Magyarországra, ahol istenfélelemmel, hittel telt lélekkel dolgoztunk és megtaláltuk azt, amit kerestünk, az együttélésnek boldogságát. De öreg napjainkra beköszöntöttek a sorscsapásoknak legszörnyübbjei: édes hazánk megcsonkítása, a kommunizmus és a csüggedés. Ifjak! Hallgassatok egy viharokat végigélt öreg emberre, aki a világháborút végig küzdötte az első naptól kezdve az utolsóig. Hallgassatok az ő szavára, akinek szívében más érzés nem él, mint csak a bizalom és hit az isteni igazságban és törhetetlen szeretet az ő magyar nemzete iránt, amelyért élni és halni akar. Hallgassatok szavamra, ti nehéz időkben kerültök ki az élet viharos pályájára, de előttetek a hosszú élet. Hiszek az isteni igazságban, hogy nektek meg fogja mutatni azt a boldog időt, amelyet mi ifjú éveinkben éltünk a boldog Nagy-Magyarországon, ahol mi megtaláltunk mindent, amit kerestünk, amire neveltek, de ne feledjétek, hogy számotokra csak akkor lesz ez meg, ha Ti erős akarattal, törhetetlen hittel az isteni igazságban, igazán komolyan dolgoztok és a csüggedésnek keserves szavait kiutasítjátok szívetekből. Ha olyanok jönnek hozzátok, akik csüggedést akarnak, ne hallgassatok rájuk, mert a világon egyetlenegy igazság van: ez az Isten. Az embernek keserves szavai csakis akkor keletkeznek, csak azoktól jönnek, akiknek hite megingott. A hitében megingott ember pedig sohase fogja megtalálni azt, amire hivatva van. Tehát első: Ora et labora, sed crede — ezt mondom nektek. Ma a templomban eszembe jutott valami, ami talán nem egészen tartozik ide és mégis elmondom: 58 évvel ezelőtt, amikor a felvételi vizsgámat tettem, nagymise volt a templomban és olyan egynek éreztem magamat az ifjakkal. Velük együtt énekeltem, hittől áthatva, azután hozzám jött Vaszary Kolos igazgató úr, aki később főapát, má,jd Magyarország hercegprímása lett és azt mondotta nekem: »Kihangzott a hangja a diákok hangja közül és gondoljon mindig arra, együtt ezekkel az ifjakkal, hogy édes ha-