Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

46 Az északi fény tárgyalásakor láttuk, hogy a Störmer-féle elmélet szerint az egyenlítő síkjában érkező nap-elektronok áradata nem tud közeljutni a Földhöz, hanem a Földet többször megkerülve hatalmas gyűrűalakú áramot alkot 1—2 millió km távolságban. Azt kell gondolnunk, hogy néha a rádióhullámok áttörik az E és F ionrétegeket, eljutnak a gyűrű áramig, és erről verődnek vissza. Ez a gyűrű-áram valószínűleg a Föld mágnességére is kifejti a maga hatását. A földi mágneses tér napi, évi és évszázados szabályos változásain kivíil meg lehet fjgyelni hirtelen, szabálytalan mágneses zavarokat is, amelyeket azonban az tesz érdekessé, hogy az egész Föld felületén egyformán mutatkoznak. Ez csak úgy magyarázható, ha feltesszük, hogy a változást előidéző ok olyan messze van tőlünk, hogy ehhez képest a földi távolságok már jelentéktelenek. Azt gondolják, hogy a távoli gyűrű-áram ingadozásai idézik elő a mágneses tér ama zavarait, amelyek az egész Földön egyszerre jelentkeznek. A több millió km távolságban keringő áram tehát kapcsolatba jut a földi mágnességgel, amint a Nap elektronjaival is összefügg az északi fény jelensége, és a távoli világűr rejtélyes vándorai, a kozmikus sugarak is működnek itt a földön; talán az emberi élet alakulását is módosítják. Minden összefügg mindennel. Nem véletlenül egymás mellé dobott részletek halmaza a világ, hanem egységes szervezet, ha a géprészek egymáshoz idomuló működését nem is látjuk meg mindenütt világosan. Biztos igazság marad mindörökre a gondolkozó ember számára, hogy végtelen bölcseség szól feléje a mindenség titkain keresztül. Ezért nem is találhatunk az emberi ész számára magasztosabb feladatot, minthogy a beléje oltott isteni erők segítségével iparkodjék mindig jobban megközelíteni a mindenség titkainak bölcs alkotóját: >Ki ronthat, teremthet száz világot, és a nagy idők folyamát kiméri.«