Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

15 gén sugaraiban közönségesen nem látjuk ezt a jellemző zöldessárga tényt. A 100 km felüli magasságokban, ahol már kb egy milliószor kisebb a levegő sűrűsége mint a Föld felszinén, különösen az oxigén atomok nagyon ritkák, és így megvan a lehetősége a zöldessárga sugár kibocsátásának. Az északi fény másszinű sugarait az oxigénen kivül valószínűleg a nitrogén atomjai sugározzák ki. Ez is érdekes, mert régebben azt gondolták, hogy az oxigén, nitrogén, s/óval a levegő nehezebb gázai, felfelé rohamosan fogynak, a könynyü gázoknak — hidrogén, hélium — kell uralomra kerülniük, és 100 km-en felül már csak a levegő elenyésző részét alkothatnák az oxigén és nitrogén. Ezzel szemben eddigi ismereteink szerint az északi fényben az oxigén és nitrogén világítanak, a hidrogén és hélium sugarait azonban nem találjuk. Ügy látszik tehát, hogy az oxigén nem fogy felfelé olyan arányban, mint régebben hitték. Ezt megerősítik a sztratoszféra repülésnél szerzett ismeretek is. bár ott aránylag kisebb magasságokról van szó. Az orosz Prokofiew és Godunov 18,500 m magasságban vizsgálták a levegő összetételét, és azt találták, hogy térfogatának 20.95%-a az oxigén. Ez csak nagyon keveset tér el a Föld felszinén mért értéktől, mert itt a levegő térfogatának 20.99°o-a az oxigén. \ agy 30 km magasságig lehetett át\ izsgálni a levegőt műszeres ballonokkal, és az eredményt abban foglalhatjuk össze, hogy a levegő eddig a magasságig lényegében ugyanabban a százalékban tevődik össze a különböző gázokból, mint a Föld felszinén. Az északi fény színeinek vizsgálata már elvezet bennünk ahhoz a kérdéshez: hogyan is keletkezik az északi fénv? A kérdésre úgy próbáltak választ adni, hogy mesterségesen iparkodtak az északi fényt előállítani. Lemström az 1882—83. években északi Finnországban Kultalában és Sodankylüban végezte kísérleteit. Egy hegycsúcsra egymáshoz közel 250 villámhárítót állított fel. Ettől kezdve este és éjjel sárgásfehér fény vette körül a hegycsúcsot. A fényt Lemström még erősíteni is tudta — sőt néha teljesen önállóan előállította — azáltal, hogy egy Holtz-féle elektromos gép áramát vezette bele a villámhárítókba. Ez világosan mutatta, hogy elektromos jelenségről van szó, bár az is kétségtelen, hogy az előállított tünemény még nem az északi fény, hanem annak csak rokonjelensége. Amikor már az északi fény színképének vizsgálata megmutatta, hogy elektromos részecskék áradata bombázza a ritka levegő atomjait, Birkeland másféle módon próbálta a jelenséget mesterségesen előállítani. Úgy igyekezett megválasztani a kísérlet előfeltételeit, hogy arra is választ kapjon, miért épen a földi mágnes sarkok körül fekvő gyűrűkben mutatkozik a leggyakrabban az északi fény. Birkaland vasmagot tekerccsel vett körül, az egésznek gömbalakot adott, hogy így megkapja a Föld kicsinyített mását, amelyet Terellának nevezett. A tekercsre azért volt szükség, hogy a belevezetett áram a vasmagot mágnessé tegye, és így a Terella mágneses tulajdonságaiban is utánozza a Földet. A Tereiiát 1001 1 űrtartalmú edény közepére helyezte, és az edény üvegfedelén át figyelte, és fényképezte a jelenséget. Az edénybe két fémelektród nyúlt, az