Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

33 inflexió vei diffractio lucis világelhajlás vagy széttörés«. — Az elhajlás, hajlás« ugyan nem Jedlik alkotása, de az ő nyomán nevezik a későbbi természettanok is kizáróan csak a diífractiot, inflexiót elhajlás-nak. Hullámtalálkozás. A Miiszt-ban »Interferenz, phys. sugártorlódás, fénytorlódás, fénytorlat«. — Ezek a szavak Jedlik írásaiban nem találhatók. Természettanában (388. old.) ez áll: a hullámokban létre hozatni szokott változást egyszóval hullámtalálkozásnak (interferentia az angol interféré = egymáshoz jutni, összecsapni, igétől) nevezhetni«. A Függ.-ben is »Hullámtalálkozás: Interferentia undarum«. Kizáróan ezt a magvar műszót használja Jedlik a szövegben is, míg 1845-ös pécsi előadásában (Mot. VI. 1846. 205—9. old.) az interferenciát még sugárvágás néven nevezi. — Tarczynál (Tt. II. 146): »fényveszés (interferentia lucis.)« — Schirkhubernél (Tt. I. 220): »... ha valamely sűrített hinta (— rezgés —) ritkítottál ütközik össze, átmetszetjükben »hangszünet származik, melvlyet Weber interferentiának, mi hangveszésnek mondunk.« Nála a princípium interferentiae: összeütközés elv« (II. 83.), az »interferentia lucis: világösszeütközés« (II. köt. IX. old.). —Ezek szerint a hullámtalálkozás műszavát Jedlik alkotta és terjesztette. Hullámsarkítás, rezgirányítás. A Miiszt-ban »Polarization, ph\ s. rezgiránylás, sarkulás, rezgirányitás, sarkítás«. — Szilv szerint (Nyúszt): »Sarkítani. A fizikai polarisatiót Tarczy gönczölítésnek, Jedlik (Miiszt, 1858) rezgirányításnak, Sztoczek (u. o.) sarkításnak, sarkulásnak nevezte.« — Szily állítása nem helyes; Sztoczek ajánlhatta ugyan a sarkítás szót, de nem ő alkotta. Megvan már Schirkhubernél (Tt. II. 89): »A világ változása ,sarkiság vagy sarkidat, az illy világ pedig sarkított«; továbbá: »Polarisatio, vagy sarkítás«. — Sőt Jedlik pécsi előadásában is ez áll (Mot. VI. 1846. 205 9. old.): a polarisatio »a világsugár sarkításának neveztetik . De a Természettanában (Függ.) már: »Irányítás. Polarisatio.« Az irányítás műszó mellett Jedlik mindvégig megmaradt, mert ezt a kifejezést tartotta helyesebbnek a fogalom megjelölésére. Pécsi előadásában ugyanis a leghatározottabban elvetette Newton emissziós, »kiömlési« elméletét; ezzel együtt el kellett vetnie a jellegzetesen Newton-féle sarkítási felfogást is, ha következetes akart maradni ahhoz, amit vallott: a hullámelmélethez. Iluzal. Erről Szilv így nyilatkozik a Nyúszt-ban: »Huzal, Jedlik 1850. (Terin.): > Ezen szó, sodrony (drath) helyett, a vonal formájára képeztetett.« A Toldv-féle Müsztban (1858) hozzáteszi Jedlik: a drótot ma már nem sodorják, hanem húzzák. < — Jedliknek ezt a megjegyzését a. Műszt-ban nem találtam, de Természet? tanában több hasonló megjegyzés olvasható. »Huzalozás, Drahtziehen (211. old.), Huzalvonó: Drathzieher (Függ.). A 16. old. jegyzetében pedig: »Huzal (Draht) a huz-ból, valamint vonal a vonból származtatott ; ennek a résznek 1844 előtti kéziratában még vonyal szerepel, de később huzal-ra átjavítva. Jedlik már 1845-ös pécsi előadásában (Mot. VI. 1846. 205—9. old.) keresett a sodrony helyett jobb szót: Egy finom sodrony — mit inkább huzonynak kívánok nevezni...« A német Draht szó könyvében néha Drath. — 8