Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938
'23 »Lingua auditorio accomodata«, azaz a hallgatósághoz alkab mazkodó nyelven, magyarul vagy németül folytak heti 2 órában a természettani gyakorlatok »a középtanodai tanárságra készülők igényeihez alkalmazva«. Ebben az időben nem volt még hazánkban olyan bizottság, amely előtt középiskolai tanárságra képesitő vizsgát lehetett volna tenni; tanári oklevelet csak Bécsben, Prágában, Innsbruckban, Lembergben lehetett szerezni. A természettani gyakorlatok megbeszélésében tehát valóban a tanárságra készülőkhöz kellett alkalmazkodni. 1853/4-től kezdve tanévenkint egy féléven át Jedlik a gyógyszerészeti hallgatóknak kísérleti fizikát adott elő »Popularis Physica experimentális« címen heti 5 órában, mégpedig német nyelven. Ennek a ténynek a bírálatában több körülményt kell figyelembe venni. A bölcsészeti karnak két, régebben három évfolyama a Thunféle korszakig elsősorban előkészítő jellegű volt: kötelező és szabadon választott tárgyakkal, és a két évfolyamra előírt előadásokkal előkészített a hittudományi, jogi vagy orvosi karra. Az osztrák kormány a négy királyi akadémián is meglévő ú. n. bölcsészeti kötelező évfolyamokat a gimnáziumokhoz kívánta csatolni, az egyetemre való felvételhez pedig az érettségi vizsgálat letételét tette szükségessé. Kezdetben az a hír járta, hogy amiként az akadémiák bölcsészeti kara megszűnik, illetőleg gimnáziumi jellegűvé alakul át, ugyanúgy történnék ez az egyetem bölcsészeti karával is. Ettől a lefokozástól való aggodalom Jedlik írásaiból is kicsendül. Thun reformja azonban ezen a téren kedvezett az egyetem bölcsészeti karának: az 1850. okt. 5-én kelt legfelsőbb elhatározás nemcsak meghagyta, hanem ki is emelte előkészítő jellegéből, és a többi karral egy szintre helyezte. Elvette azonban a kartól a két kötelező évfolyamot, és a pesti »egyetemi« gimnáziumhoz csatolta. 1850/1 folyamán a második évfolyam még a bölcsészeti karon maradt líceális jelleggel, a következő évben azonban ezzel is megkevesbedett a hallgatók száma. Ez a rendelkezés Jedlik tanári állását is súlyosan érintette. Vlég kevesebb hallgatója maradt, amikor 1850. szept. 29-én a legfelsőbb hatóság elválasztotta a bölcsészeti kartól a mérnöki intézetet is, egyesítve ezt az ú. n. ipartanodával, amelyből műegyetemünk fejlődött ki. Jedlik 1851 2-nek első felében tanított utoljára a mérnöki intézeten, ahol ekkor saját feljegyzése szerint a szilárd testek mechanikáját adta elő a geométereknek minden külön tandíj nélkül, azaz mint a fizetéssel kinevezett tanárra kötelező tárgyat. \ két bölcsészeti évfolyamnak a negyvenes években átlag 200—300 hallgatója volt. A mérnöki intézetet Jedlik idejében 47 8 folyamán látogatta a legtöbb hallgató, összesen 93; számuk 60-nál mindig több volt, csak 49 50-ben süllyedt 30-ra. Ezeknek az intézeteknek elcsatolása után 1851—2 folyamán a bölcsészeti karon mindössze 5, 52 3-ban pedig 4 hallgató volt szoros értelemben beiktatva; számuk a Thun-korszakban évenkint nem is emelkedett 10-nél magasabbra. Mindaddig, míg az anyagiakkal nem kecsegtető magasabb tu-