Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

'20 »3. A rendes leezkéknek csak reggeli órákra szorítása mind Buda és Pest fekvésének tekintetéből, mind más fontos okoknál fogva igen czélszerü, és a tanárok nagyobb része által már régen óhajtatott« ..., azzal a kiegészítéssel, hogy a tanároknak önművelé­sükre legyen egy szabad hétköznapuk. »4. Millyen változások volnának a leczkék lajstromában...? Millyen tanulmányok volnának még felvenni,... vagy épen kihagyni valók?« Ezekre a kérdésekre Jedlik »azon nézetből nem felel, mi­vel alapos és czélszerü feleletet csak az illető karok gyűléséből vél adathatni.« »5. Mellyik nyelv látszik a tanításhoz legalkalmatosabbnak, kivált tekintettel a tárgyra, vagyis a tudományokban mentől na­gyobb előmenetelre? És mivel Professzorainknak nagyobb része több nyelveket egyaránt beszél, még is mellyikben volna kiki közü­lök a saját szakjában legjáratosabb?« Erre a kérdésre, amelynek hátterében az elnémetesítés célja rejtőzik, Jedlik így fejtette ki véleményét: »Mi az előadási nyelvet illeti, arra nézve jelen körülményeink között még azon esetben is, ha csupán csak a kérdésben érintett minél nagyobb előmenetel vétetnék tekintetbe, elmondhatni: Hic Rhodus, hic salta. Alolirt az előadási nyelvre vonatkozólag három tekintetre fordítja a figyelmet, mellyek közül egyik a tudományok­ban minél nagyobb előmenetel, második az osztrák álladalombani iskolák egyformasága, harmadik a nemzetiség.« »Első tekintetre nézve tagadhatatlan az, hogy minden ember azon nyelv segítségével tehet a tudományokban legnagyobb elő­menetelt, a mellyikben leginkább jártas. Ha a tudomány megszer­zése végett még egy új nyelv tanulására kényszeríttetik, az elő­menetel is kényszerített és épen ezért nem a lehető legnagyobbik leend, hanem csak ollyan, a minőt a latin nyelven tanuló ifjaink az anyanyelvükön tanuló külföldi ifjakhoz képest tehetnének; úgy tetszik, ez vala a legfontosabb ok, hogy minden nemzetek az álta­lánosan használt latin nyelven kiadván saját élő nyelvükön kez­dették a tudományokat tárgyalni és terjeszteni, s miként a tapasz­talat mutatja, várakozásukat dús eredmény koszoruzá.« »Az osztrák álladalom iskoláinak egyformaságára nézve igen kívánatos volna ugyan, ha az iskolai nyelv mindenhol egyenlő volna; de ez jelen állásunkban aligha kivihető, mert ha a tudomá­nyokban minél nagyobb előmenetel a behozandó egyformaságnak áldozatul vettetnék is, az osztrák birodalomban a latinon kívül nem létezik nyelv, mellyben annyi különböző nyelvű nemzetiségek össz­pontosulnának, ezt pedig valószínűleg már csak azért sem fogad­ják el, mivel a Gleichberechtigung aller Nationalitäten elv által mindegyik nemzetiség feljogosíttatott saját nyelvének szabad hasz­nálatára és művelésére, mit leginkább a tudományoknak nemzeti nyelveni előadásával hiszi eszközölhetni.« »Már most legnehezebb kérdés, hogy honunkban, hol alig van város, mellyben több nemzetségű polgárok nem találtatnának, mi­képen határoztassék meg ez vagy amaz városnak mellyik legyen a nemzeti nyelve. Erről már a hírlapokban is jelentek meg némelly

Next

/
Thumbnails
Contents