Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

89 ják, Jedlik máre. 11-én Nuss mechanikussal úgy módosíttatta a gipszhengerek öntő modelláját, hogy beléje »alulról í'oljon bele a gypsz«; így kevesebb levegőt nyel el és kevesebb lesz benne a buborék. Az első eljárás szerint készült agyaghengerek fala nem volt eléggé egyenletes; ezért Jedlik mellőzte az üres gipszformába való beontést, és tömör gipszhengerek használatára tért át. Nuss márc. 22-ére készült el »tömör gipszhengerek öntésére szolgáló zinkhen­gerrel«, amely egy forgató tengellyel együtt 30 frt 14 kr-ba került. A kiszárított gipszhengerre köröskörül rátapasztották az agyagot, majd amikor megfelelően megszáradt, a tengelye körül forgatva egyenletesre esztergályozták. Jedlik csakhamar jobb gépezetet tervezett, melyet Nuss július havában állított össze 46 frt 56 kr költséggel. A gépezet nagy és eléggé vastag gipsztáblából állott, melyet »üvegből készült sodró­fával^ egyengettek el egy cinktáblán. A tábla két oldala »vasúttal volt ellátva«, két szélén tehát egy-egy vassín húzódott, amelyeken a tömör gipszhengereket lehetett ide-oda gurítgatni. A tömör gipsz­hengerek két lapjára ugyanis Nuss fémkerekeket szerelt és a henge­reket a kerekekkel együtt pontosra esztergályozta. A kerekek át­mérője valamivel nagyobb volt, mint a gipszhengeré, a hengerre ta­pasztott agyag fala tehát a gurítgatás alatt egyenletesre formáló­dott; megszáradása után csak az egyik kereket kellett leszerelni, hog\ az agyagcső a tömör gipszhengerről lehúzható legyen. Magát »a vasúttal ellátott, zinktáblára alkalmazott készüléket« Lehóczky Sándor lakatos gyártotta 6 frt-ért. A kész agyaghengereket a telep kénkeverékes fenéklapjára kellett hézagmentesen rászerelni, tetejükre pedig ugyancsak a kén­keverékből öntött fedelet légzáróan ráilleszteni, hogy a savgőzök el ne illanhassanak; ez a fedél tartotta a szénlemezt is. A záró­lapok megöntéséhez szükséges modella 1859. ápr. 17-én készült el Nuss műhelyében; 24 forintba került, augusztus folyamán mégis újra kellett módosítani, hogy öntés után a kénfödél sérülése nél­kül könnvebben lehessen szétszedni. Bár a modella segítségével a zárólap magán az agyaghengeren volt megönthető, mégsem zárt jól, mert nagy volt az. összehúzódása. Augusztus végén 8 frt-os költ­séggel úgy módosult az öntőforma, hogy a külön »öntött fedélbe a cserépczella besüthető« legyen. 15 frt-os költséggel szeptember folvamán »a cserép czelláknak kénfenekeikbe beolvasztására szol­gáló- eszköz készült. De sem a fedél, sem a fenék nem zárt lég­mentesen. Egy évszám nélküli lapra »Jedlik a következő tervet jegyezte fel: »Az agyag czella félújnyira fölülről, negyedújjnyi magasságra alulról vonassék be megolvasztott kénanyaggal. Azután vétessék körül sárgaréz nyaklóval, mely ha kívülről egy meleg vas karika által kellően megmelegittetik, a formába helyezett fenék vagy födél párkányát az agyag czella belsejéről lefolyó kénnel összeolvasztja.« Jedlik dinamójának a szempontjából fontos az előbbi terv dá­tumának a megállapítása. A lapon ugyanis ez a terv 2. számmal van megjelölve; az 1. szám alatt pedig ez áll: »Yillanydelejes és villany-

Next

/
Thumbnails
Contents