Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

49 »Vegyészeti gyárból 400 forint kamatja 1854 évre 10 p. fl 6 xr.« A gyárnak tulajdonosa vagy vezetője \\ agner volt, nála fizette ki Jedlik 1854. dee. 18-án »867 szénlemez kiégettetését és 47 ezella díját, 52 p. 11 22 xr-t«. Bővebb felvilágosítást a jegyzetek nem adnak, csak annyit, hogy »a volt vegyészeti gyár megvevője Fuchs in der grossen Brückcn-gasse, im Ürményischen Hause hat (— er —) eine Wechselstube«. 1853 szeptember folyamán Parragh Zsigmond gyártja napi díjért egy »segítő legénnyel« a cellákat. A durvább munkát Szlavik végzi, a szén- és vasoxid-por őrlése, szitálása egy Mátyás nevű gyermek gondja; »Matyi« hamarosan még a szénlepény készítésébe is beletanult. Ezekhez a munkákhoz az eg)etemi épüleL pincéjében rendeztek be egy kamrát, melyet 54 áprilisában ki is padlózhattak. Július—augusztus folyamán nagyban folyik a stearinin, oerinin készítése a vegyészeti gyárban, »otthon« pedig Ileuberger famulusnak a fia segít Matyinak az őrlésben, rostálásban. Kis battériákhoz már a tavasszal is elegendő cellájuk és lemezük volt. Az összeállítást márciusban Parragh Zsigmondra bízták, ilyen megbízatást kapott Parragh Gedeon is. Ezt a fiatal mérnököt Jedlik a Lajstromban többször nevezi Gedinek; a telepeken kívül fizikai eszközöket is készített, így 56 tavaszán »két inductió készüléket«. Gedeon bizonyára azonos azzal a Parragh Gedeonnal, aki a kecskeméti református gimnáziumnak volt növendéke, és mint végzett mérnök 1857 8-ban ugyanehhez az iskolához került matematikus-fizikus tanárnak. Ennél az intézetnél működött negyven éven át. Habár élete sorsa elszakította Jedliktől, hatása alól még sem vonhatta ki magát, önállóan több fizikai készüléket szerkesztett, többször adott elő a Természettudományi Társulatban, értekezései jelentek meg ennek Közlönyében és német szaklapokban. Lassankint szűk lett a kamra: 1855-ben Szent György napján tágasabb helyiségbe költöztek; három napon át akadt munkája egy ácsnak; Parragh Zsigmond is napokon át meszelt, pakolt, hordozóskodott. Az új műhelyben Zsigmond hónapokon át gyártja a szénlcmezeket, cellákat, tanulja a kénfenék, csapok, »csöcsök« öntésének fortélyát; a segédszemélyzet Benes János heti béressel szaporodott. Csapó Gusztáv egyik párisi levelében találunk hivatkozást a társaság műhelyére, »amely a kercpesi úton volt«. A társaságnak máshol nem volt önálló műhelye, Csapó abban az időben a Kerepesi-út 4. számú házában lakott; elfogadható tehát, hogy ugyanitt rendezték be azt a nagyobbszabású műhelyt, melyet a Lajstrom sokszor nevez »közös gyárnak«. A közös gyár leltározott modellái, nyers anyagai, eszközei, kézi őrlő malma és köszörülő gépei között legérdekesebb »Egy négydelejes forgony... 18 p. fl. 28 xr«. Fontos tétele a leltárnak a következő is: »1854. Június hó folytában elkészült delejvillamos mozgony... 77 p. fl 59 xr.« Ezen a motoron próbálta ki Jedlik az elemek működését. A műhely levegőjét a káros alsalétromsavas gőzöktől külön »Elnyeletési készület« védte, amely 13 p. íl 36 kr-ba került. A műhely leltára szerint »az anyagokra célszerűen tett kiadások« 165 p. fl 56 kr-ra rúgtak, a »használható külön féle 3