Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

as hogy »az elemek sósvizének összekötése, vagy egymástóli elgátolása (— szigetelése —) a folyam erősségére nem látszik befolyást gyakorolni«. Azonban gondolt a mellékzárlatnak automatikus megszüntetésére is: »Ha kénnel telített szénkéneg fajsúlya nagyobb volna, mint a tömörített légsavé, és a légsavtól fel nem bontatnék, akkor lehetne ezen folyadékot a légsavas palaczk aljára annyi menynyiségben önteni, hogy midőn a légsav a czellákba felhajtatik, legelőször is ezen szénkéneg menne fel a czellákba, és a túlnyomó tömöttségénél fogva mindig a legmélyebb helyet elfoglalva a czellákat összekötő csövet, mely különben légsavval volna megtelve, és így a működő telepet egyrészt bezárva tartaná, egészen betöltse, és egyik czellát a másiktól elszigetelve tartsa. Vederemo!« Majd meglátjuk! Ezt a gondolatot az 1860-as évek elején vetette egy papírlapra, megvalósításáról azonban nincs feljegyzés. — Egyébként Grenet krómsavas elemének (1856) nagyobb típusainál később is két széncink-elemet szoktak ugyanabba a gömbös palackba szerelni, hogy a közös folyadékba merülő két elemnek sorbakapcsolásával a feszültséget is lehessen növelni; itt azonban a mellékzárlat okozta veszteség jóval nagyobb. A folyató telep megszerkesztésében gondoskodni kellett arról, hogy szükség esetén egy-egy javításra szoruló cellát a többinek megbolygatása nélkül lehessen kiszerelni. Ez nagyon körülményes volna akkor, ha a cellák egyszerűen hengeres üvegcsövekkel kapcsolódnának a vezetékcsőbe, mert a csövecskét a főcsőbe bele kellett volna gittelni, nehogy a salétromsav a cinkhez is eljusson; a megkeményedett gitt pedig megnehezítette volna a szétszedést. Egyébként a hengeres vagy akár kúpos csövek a cella megbillenésekor könnyen el is pattantak volna. A feladat megoldása eléggé sikerült pontosan félgömbalakú, átfúrt gombokkal, amik a feljegyzésekben csöcsök, tölgyek (— tőgyek —) néven szerepelnek. Ezeket a lyukas félgömböket, helyesebben félgömbkalapos, rövidnyelű gombaalakokat külön öntötték a rámák kénkeverékéből, és nyelüknél fogva a cerininkeverékkel ragasztották a keret furatába. Ezek a lyukas félgömbök jól láthatók a II. tábla 1. sz. képén a papírfalas cellák bal alsó sarkában; a felső sarkon található kis üvegcső a savgőz elvezetésére szolgál. A savvezető cső most már nem készülhetett üvegből; e helyett még a rekeszekre való beosztás előtt a láda fenekére megfelelő vastagságú kénlapot öntöttek úgy, hogy a kénréteg belsejében a sav vezetésére csőszerű üreget hagytak. A cellák gombjainak megfelelő helyeken a kénrétegbe egészen a belső csőig lyukat fúrtak, és a lyukakat a gombokkal pontosan egybevágó félgömbölyű tüzes vassal homorú félgömbbé tágították. A gombos cellák egyszerűen a kénlap mélyedéseibe voltak állíthatók és a láda fedelére szerelt léccel leszoríthatok; a kellően készített lécek a cellákat egymástói egyenlő közökben is megtartották. A gombokat faggyús gyantával kenték be, hogy az esetleges hézagokon a salétromsav át nc szivároghasson. A kénréteg belsejében húzódó vezetékcsövek csapjai szintén kénkeverékből készültek, a csészék pedig a fenéklap megfelelő furatába illeszkedtek.