Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

36 2.448 gr cinket választ ki, semmi sem állapítható meg, mert az egves terhelési időszakokat Jedlik táblázata nem adja meg. Mivel 180:600 = 600:2000, úgy látszik, hogy az első három telep világítási tehetsége mértani arányban növekszik. Ebből Jedlik arra következtetett, hogy »100 elem milliom gyertyánál is többet világítana!« A mult század közepén egyre erősebb lett az a kívánság, hogy a nyilvános termeket, utcákat, tereket ívlámpák árasszák el nappali fénnyel. Jedlik bízott a maga telepében, és szerencsét is próbált ott, ahol az újításokat szívesen fogadták: Párizsban. Erről bécsi előadásának befejezéseként ezeket mondja: »Amint a Bunsen-féle lánc módosítása ennyire sikerült, Csapó Gusztáv és Hamar Leó urakkal társulva lehetségessé vált 10 elemes kis szén-cink telepet (elemenkint 30 négyzethüvelyknyi működő szénfelülettel) és egy 100 elemes nagy telepet egyenkint 1 négyszöglábas hatásos felülettel Párizsba a kiállításra küldenem, ahová a nagy telep sajnos annyira megrongálódva érkezett, hogy azzal semmiféle kísérletbe sem lehetett kezdeni. Egyébként azonban működésére mégis következtetni lehet abból, hogy belőle 40 elem Pesten Bunsen-féle fotométerrel mérve 3500 stearingyertya (8-at véve 1 fontra) fényerejét adta, és 9 láb hosszú, 0.045 hüvelyk vastag, továbbá 5 láb hosszú és 0.065 h vastag vasdrótot élénk vörösizzásra tüzesített. A kisebbik telep Párizsban vizsgálat alá került, az elemmódosítás munkája pedig bronzérmes kitüntető elismerésben részesült. A német természetvizsgálók gyűlésének fizikai osztálya előtt Bécsben 1856. szept. 16-án tette próbára néhány elektrodinamikus forgás egy ilyen cinkplatina- és egy cinkszén-telep működését, amely éppúgy mint 38 ilyenfajta elemnek (30—32 négyszög-hüvelykes működő felülettel) egy Dubosque-féle és egy Pekarek-íéle regulátorral (— ívlámpával —) szolgáltatott elektromos fénye a működő elemek számához mérve meglepően erős volt.« Az egybeépített papírcellás zárt telepek szerkezeti fejlődése. Kísérleti célokra a tetszésszerinti számú elemből összeszerelhető ú. n. poharas telepek szolgáltak: lapos üvegedényekben állott a szenet tartalmazó papírfalas, zárt cella, amelyet U alakban meghajlított cinklemez karolt át. Először a legalább hússzorosan hígított kénsavat, vagy félig telített konyhasóoldatot kellett az üvegpohárba önteni, és csak ezután a rámából kiálló kis üvegcsövön át a cellát salétromsavval vagy chilei salétromoldattal megtölteni. A poharas telepekhez való rámák csak ezzel az egy töltő nyílással készültek; ezen a nyíláson, csövecskén át távozhattak az üzem közben fejlődő gázok is, amelyek egy összekötő csővel akár a szabadba is voltak vezethetők és így esetleges bűzükkel nem rontották a terem levegőjét. Mivel mindegyik cellát külön kellett megtölteni. kiüríteni, vízzel kimosni, 30—50 elemes telep kezelése elég sok vesződséggel, kellemetlenséggel járt. Lakások, termek elektromos kivilágítására alkalmasabbak vol-