Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

7 ben elektromotoroknak is nevezték, mert mozgásba, áramlásba hozzák az elektromosságot.) Jedlik ökörgége helyett az akkor már elterjedt szokás szerint agyagcellákba állította a 6.5 hüvelyk széles és magas négyzetalakú cinklapokat, amiket maga öntött. Összehasonlítás céljából »ex pelle ovina«, vagyis hártyaszerű birkabőrből is készíttetett két cinktartó cellát, réz helyett pedig platinaelektróddal, sőt réz és cink helyett passzív és aktív vaselektródokkal is kísérletezett. A Kivonatok Könyvének első lapjára Jedlik 1842. júl. 29-én kísérleteiből leszűrt meggyőződését jegyezte fel: »Experimento proprio persuasum habeo...« Eszerint »a platina és cink, illetőleg a passzív és nem passzív vas koncentrált savakban erősebb hatást vált ki, mint a réz és cink; azonban az agyagcella az elektromos áram elé akkora akadályt gördít, hogy a Volta-féle elem, (— helyesebben a Daniell-féle, —) amelyben a rezet és cinket hártya választja szét, csaknem nagyobb hatást ér el. A hat és fél hüvelykes lemezpár (— elektromágnessel —) megbírt két és fél mázsát; két elem megtartott három mázsát. Sajnos, a koncentrált savak kezelése nagyon kellemetlen, az agyagcellák pedig a legnagyobb vigyázat ellenére is hamarosan töredezni kezdenek«. Mivel ez a rövid feljegyzés platina- és cinkelektródokról, továbbá kellemetlen koncentrált savakról szól, következik, hogy Jedlik ebben az időben a Volta- és a Daniell-féle elemeken kívül már a Grove-íélével is kísérletezett. Az angol Grove 1839-ben az erősen oxidáló salétromsavat kezdte a hidrogén lekötésére alkalmazni; mivel pedig a salétromsavnak a réz nem áll ellen, helyette platinalemezt állított a savba, melyet agyagcella választott el a cinket tartalmazó hígított kénsavtól. A drága platina-lemez helyett többen platinával bevont porcellán-lemezt vagy hengert használtak. A *Complexus rationum...« szerint Jedlik 1842 3 folyamán Groveféle elemek összeállítására négy darab platinával bevont hengert és nyolc darab lyukacsos agyaghengert hozatott Bécsből 30 v. fi értékben. De mivel a vékony platinabevonatnak nagy volt az ellenállása, azért a következő években platina-drótot illetőleg lemezt szerzett. 1843-ban 33.39 gr-ot 26.53 pengő kr-jával. 1844-ben 16.92 gr-ot 58.35 p. kr-jával. 1845-ben 34.417 gr-ot, 22.90 p. kr-ért grammját átlagban. Feltűnő a platina árának nagy hullámzása; ezt a »Complexus rationum...« így magyarázza: »Jegyzék. A mint látható ugyan azon mennyiségű éreny ára igen különbözőleg jő elő, min azonban fenn akadni nem lehet; inert majd huzal, majd lemez, az is majd vastagabb, majd vékonyabb, (a mint nagy nehezen vala kapható,), szereztetett meg. 1846-dik évben pedig az éreny ára igen fel szökött, mert kivitelét az orosz czár megtiltotta.« Ebben az időben tizenkét platina-elektródos elemből sikerült Jedliknek telepet összeállítani, mégpedig eredeti elgondolású lapos agyagcellákkal, amelyekről később lesz szó. A Grove-féle salétromsavas elemek kiválóak voltak ugyan, de a platinának nagy ára miatt nem terjedhettek el széles körben. Platina helyett csakhamar a szintén saválló retorta-szenet kezdték