Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

] 44 járó óraműre lehetne rábízni. De mivel a szénpálcák sokszor nem izzanak nyugodtan és mivel az áramszolgáltatás sem egyenletes, gondoskodni kell arról, bogy az óramű járását a szeneken átnaladó áram szabályozza. Elektromágnessel szabályozott óraműves ívlámpát Staite szerkesztett először 1847-ben. A szenek mozgatására a drága óramű helyett a szeneknek, illetőleg tartójuknak a súlyát Archereau alkalmazta először ugyancsak 1847-ben. Az egyik szenet függőlegesen lefelé mutató állásban egy magas keret felső oldalához erősítette. A keret alsó felében dróttekercset helyezett el, ez alatt pedig megfelelő ellensúllyal zsinórt feszített ki úgy, hogy a tekercsben könnyen járó vasmag rézhengertoldaléka ezen a zsinóron állott; erre a vasmagra, mint valami gyertyatartóra szerelte rá az alsó szenet. A vasmag alja egy magasságban állott a tekercs közepével, felső fele pedig kinyúlt a tekercsből. x\rchereau ívlámpájában az ellensúly a vasmag terhe alatt mély ívben aláhajló zsinórt feszítve addig emeli a vasmagot és vele az alsó szenet, míg a két széncsúcs össze nem ér. Amint azonban áram járja át a tekercset, ez az ellensúly ellenére magába húzza a vasmagot, a szétvált széncsúcsok között pedig felragy og a Volta-ív. Ugyanekkor azonban a keletkezett ívnek elektromos ellenállása folytán meggyengül az áram, a tekercs már nem bírja az ellensúly ellenében még mély ebbre magába rántani a vasmagot, az alsó szén tehát bizonyos távolságban a felsőtől megállapodik. A szenek fogyásával, illetőleg a Volta-ív hosszabbodásával a tekercs mágneses ereje még kisebbre csökkenik, úgyhogy most az ellensúly ismét a kellő magasságra emelheti az alsó szenet. Hogy ha a zsinór csigáinak és más alkotórészeknek a súrlódása kicsiny, akkor az áram bekapcsolásakor a tekercs a kelleténél mélyebbre rántja a vasmagot, úgyhogy az ellensúlynak kell a szeneket ismét a megfelelő távolságra összehúzni; ámde épen a csekély súrlódás, fékezés miatt a túlsúly viszont a szükségesnél ismét magasabbra emeli a szenet. Hogy tehát a lámpa meggyújtása és csillapodása a lehető legrövidebb idő alatt mehessen végbe, célszerű a szerkezet járását fékezni. Az erősebb fékezés viszont csökkenti a szabályzó érzékeny ségét, a fényívnek túlságosan meg kell hosszabbodnia, hogy a nagy súrlódás mellett a tekercs erejével szemben a túlsúly érvényesülhessen; az erősen fékezett lámpa fénye nem lesz egyenletes. Egy másik nehézség abból származik, hogy az az erő, amelylyel a dróttekercs a vashengert magába húzza, még állandó áramerősség esetében sem állandó, hanem függ a tekercs és vasmag kölcsönös helyzetétől: kb. akkor a legnagyobb, amikor a hengeres vasmag vége egybeesik a tekercs közepével. A szenek fogyásával a vasmag egyre inkább kijut a tekercsből, a dróttekercs húzása tehát gyengül, míg az ellensúly állandó. Archereau tudatosan járt el akkor, amidőn lehajló zsinórívre állította a vasmagot a helyett, hogy azt a zsinór egyik végére akasztotta volna, másik végére pedig a túlsúlyt; az állandó túlsúly ugyanis nagyobb erővel emeli a vasmagot, amikor a zsinórív mélyen belóg, és kisebbel, amint az ív a vasmag emelkedésével egyre jobban kiegyenesedik. A kétféle