Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

140 lemezt köröskörül lefejti, hogy a szemben álló rézlapok egyikéről csak a beöntött vegyületen keresztül folyhasson az áram a másikhoz. A kész réztokokat úgy állítja sorba, hogy két-két egymással fémesen érintkező tok között lapos kéményszerű hézag maradjon, sőt ilyen rézkürtő kerül a legelső és legutolsó toknak szabadon maradt lapjához is. Ezek a rézkürtők felelnek meg az egyszerű elem leírásában szereplő rézlemeznek, melynek két oldalát az ólomkéneg illetőleg a rézére fedi. Az ólomkéneges és rézérces tokok váltakozva sorakoznak egymás után úgy, hogy a kürtők mindegyike két különböző vegyülettel érintkezik, leszámítva a legelsőt és legutolsót. A tervezethez fűzött rajzon az első, harmadik, ötödik kürteben hideg víz áramlik, a második és negyedik kürtőben pedig állandóan forrásban tartja a vizet egy-egy gázláng. A forró vizes kürtőn több vékony cső vezet át, hogy a láng fütőfelülete nagyobb lehessen. A jó hőátadást a terv még azzal is fokozza, hogy a réztokoknak a forró vízzel érintkező lapja »fényesített«, a hideg vízzel érintkező pedig »kormositott«. Hogy az egyenlőtlen tágulás-összehúzódás következtében a tokok a vegyületekről le ne válhassanak, Jedlik célszerűnek látta »a tokok fenekébe belölről néhány csavart belecsavarni ugy, hogv fejeik egy rövidke szárral kiálljanak«. Sőt »a vörösréztok fenekének belső felülete rézkéneggé van változtatva, hogy a bele öntött rézkéneg vele jól egyesüljön...« A telepnek tetszetősen vázolt rajza alá Jedlik ezt írta: »N. B. l ásd erre vonatkozólag a következő 8. lapon.« Ez az ív azonban nincs meg, a tervezet megvalósításáról más jegyzet sem nyújt felvilágosítást. Előzetes kísérletek alapján bizonyára Jedlik is arra a tapasztalatra jutott, mint sokan mások, hogy ezek a kénegek a megolvasztás következtében elektromotoros erejükből sokat veszítenek. És így ez a »második terv oly hővillámos elemnek létre hozására, melyek nagy mennyiségű villamfolyamot adjanak«, aligha vezetett sikerre. De a mai napig sem sikerült a szénnek, gáznak és egy éb égethető anyagnak a hőenergiáját közvetlenül és gazdaságosan elektromos energiává átalakítani; a feltalálók kezéből számos jó és bizonyos körülmények között nagy on bevált hőelemes telep kerüli ki, a tudomány és gyakorlat szempontjából egyaránt fontos kérdést azonban egyik sem oldotta meg.