Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

II. RÉSZ. Jedlik munkássága a galvántelepek tökéletesítésében. A Volta-pohártól Bunsen eleméig. • Szerencsés helyzetben van a mai kor fizikusa. Kapcsoló táblájáról tetszése szerint vehet egyenáramot, egy- vagy többfázisú váltóáramot, gyöngét vagy erőset, kisfeszültségűt vagy magasat; és mindezt különösebb hozzákészülődés nélkül, kevés üzemi költséggel, még kevesebb fáradsággal. Kapcsoló táblája, mint valami bőséges forrás, változatlan erősségben adja az elektromos áramot akár napokon keresztül is. Nem így volt ez .Jedlik korában! Aki az áram törvényeit fürkészni akarta, aki az áram mágneses erejét munkába fogni kívánta, vagy elektromos fénnyel óhajtotta optikai kísérleteit bemutatni, annak előbb sok fáradsággal, türelemmel, költséggel elektromos telepét kellett üzembe helyeznie. A telep viszont csak ideig-óráig szolgáltatott áramot, és azt sem egyenletesen. Erős és állandó telepnek a szükségét egyre nagyobb mértékben érezték a tudomány laboratóriumai, az ipar és a háztartás. Érthető tehát, hogy a mult században több mint kétezer tudós és feltaláló fordult meg a szabadalmi hivatalokban azzal a meggyőződéssel, hogy találmányával sikerült megoldania a nehéz feladatot. Jedlik, kinek munkássága visszatükrözteti a galván-elemek és telepek fejlődését a kezdettől fogva csaknem a mai állapotig, előkelő helyen szerepel a battériák feltalálóinak sorában. Az olasz Volta Sándor 1800-ban ismertette felfedezését, amely új irányba terelte az elektromosságra vonatkozó kutatásokat. A Volta-féle pohár savas vizébe merülő ezüst- és cink-, vagy réz- és cinklemezek, elektródok, különösen pedig a poharakból összeszerelt telepek, láncok nagy reményeket gerjesztettek. A réz- és cinkkorongokból és a közéjük helyezett, sósvízben áztatott szövetlapokból összeállított Volta-oszlop élettani megfigyelésekre alkalmas feszültségével az orvosokban keltett érdeklődést. De hosszú három évtizeden át a Volta-féle összeállításban semmi lényeges változtatás sem történt; a filadelfiai Hare Róbert híres kalorimótorja 1810-ből, amellyel drótokat lehetett izzítani, csak nagy-