Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

125 ben, mint midőn a folyadék nem vala színtelen. Folytatván a polarizálást, a iolyadék egy kévéssé viola színűvé kezdett válni.« > A ki\ánt eredmény tehát csak ugy nyerhető meg, ha mind a szénlemezek az általuk borított ólomlemezzel együtt, mind pedig a folyadék változatlan marad. Mit egyrészt az által vélek eszkö*/ölhetni, ha működés után a polarizált elem bezárva hagyatik, hogy a szén elapadt könenye a felbontott viz élenye által vízzé változtassék, a folyadékban leiolvadt manganoxyd pedig felbontatlanul maradjon. Csak azon kétségem van még hátra, hogy ha a folyadék ekkép a hydrogenum eltávolítása következtében változatlan állapotban tarthatnék is, nem fog e az változást szenvedni a hosszabb ideig folytatott polarizálás által, vagyis nem fog e a manganoxyd a folyadékból a sarkkal közösülő ólomlemezre superoxvd formában határtalan mennyiségben rakodni s igy a folyadékoól kivonatni?« Ez az aggodalom, hogy a hosszas polárizálás a folyadékból teljesen kivonhatja a manganoxydot, és ezzel olyan állapotba hozná az elemet, amelyben az újabb polározás esetleg nehezebbé válik, könnyen eloszlatható; a gyakorlatban ezt a nehézséget a polárizálás idejének szabályozásával, a manganoxyd pótlásával meg lehet szüntetni. A polárizált cellának azonban a működés után való rövidzárása homlokegyenest ellenkezik a celia feladatával; az oh an cella, amely polárizált állapotát nem bírja megtartani, amelyet akkor is zárni kell, amikor külső áramszolgáltatásra nincs szükség, alkalmas ugyan polárizációs kísérletezésre, de gyakorlati célokra nem. Jedlik is csak az első pillanat hatása alatt gondolhatott ilyen megoldásra, mert a »Gondolatok« c. ív 11. száma alatt leírt tervében legalább is a célkitűzés helyes: »Azt kell megpróbálni, nem lenne e gyorsabb a polarizál ás, vagy annak, ha létrejött, a tartóssága a működés eszközlésében, ha a szénnel borított ólomlap vagy puszta ólom papirczellával vétetnék körül, hogy ez által a pozitív ólomlemez mellett polarizálás közben támadt violaszinü mangansav a szénre rakodó könenyt idő előtt vi/.zé ne változtassa, vagyis azzal közvetlen érintkezésbe ne jöhessen.« Úgy látszik, hogy a papírcella valóban állandóbbá tette a polárizációs elemet. Jedlik ugyanis 1807 májusában ilyen papíreellás elemekből állította össze 24 cellás »válmányos« ütegét. A 400 cm -es poharakat 1.21 fajsúlyú kénsavval töltötte meg, amelyhez poharunkint 1.5 lat »kénsavas cseléiecset«, manganoxidot számított. -Mivel ezen só a hideg higitott savban nehezebben olvad föl, czéls/.erü előlegesen a vizbe tenni, és azután a kénsavat hozzá tölteni ... Mielőtt az ekkép elkészített 1.24 fajsúlyú higitott kénsavvnl az üteg egyes poharai megtöltetnének, czélszerü a papir borítékokat vizzel higitott borszesszel bekenni, átitatni, mert a száraz villanvos papir a kénsav által csak későbben járatik át.« Több adat a Jedlik-féle akkumulátornak sem a szerkezetéről, sem a működéséről nincsen. Anódja manganhyperoxiddal bevont ólomlemez, katódja két szénlemezzel borított ólomlap, ennek az ólomlapnak azonban csak az áramvezetés a feladata. Az egyik