Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

BEVEZETÉS A MÁSODIK RÉSZHEZ. Eredeti munkatervem két évre szólt, munkám második része egyúttal befejező rész is lett volna. A befejező rész azonban a tervezet ellenére mégis mint harmadik rész jelenik meg, mégpedig ismét egy évvel a második után. Nincs lexikon, amely Jedlikről írva ki nem emelné, hogy szakadatlan munkában töltötte életét. Gyűjtő munkában-e, avagy alkotóban, arról a rövid életrajzok hallgatnak. Jedlik hosszú élete folytonos alkotó munkában telt el, még a gyűjtött szellemi kincsek is új meg új alkotásra ösztönözték. Ennek a sok évtizedes csendes munkának időhen leghosszabb szakaszát teszi a galvántelepek tökéletesítése. Az erre vonatkozó, legtöbbször rendszerbe nem foglalt jegyzeteknek áttanulmányozása nemcsak azért követelt aránytalanul hosszabb időt, mert nem egynek a tárgya a ma emberének már nagyon szokatlan, hanem azért is, mert együttvéve szinte kis papírhegyet alkotnak. És ez a hegy, ha nem is rejti magában az aranygondolatoknak kiapadhatatlan telérét, mégis nem egy olyan gondolatot, alkotást árul el, melyet Jedlik foglalt írásba és valósított meg először, és amelyről eddig Jedlikkel kapcsolatban az irodalom nem tudott. Ezen felül ez az irattömeg mutatja be a legszebben, miként dolgozott Jedlik, a tudós és feltaláló: honnan támadtak a gondolatai, tervei, hogyan adott fizikai testet az eredeti vagy idegen gondolatnak, az első megoldásokat miképen igyekezett egyre jobban tökéletesíteni, hogy eljusson a végsőhöz, a tökéleteshez. A tökéleteset kereső nyughatatlan és fáradhatatlan természete semmire sem mondotta, hogy »kész«. És ha csak felszólítást nem kapott, vagy ígéret nem kötelezte, még az elismerten legjobbat sem ismertette, mert még nem találta késznek. 1*