Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936
102 Mivel 74° tangense 3.4874, 71.5°-é pedig 2.9042, következik, hogy az első 279 percig, tehát több mint 9 félóráig egyhuzamban tartó áramszolgáltatás alatt az áramerősség az eredetinek csak 83—81°/o-ára csökkent. Ezt a javulást a gondos összeállításon kívül a szenek kétszeres platinázása, de főképen a bőséges savállomány okozta. A 34. ezer cm 3-t követő »tiz fertály óra múlva lett az eltérés csak 10 foknyi és a kifejlett légéleg mindenestül 34500 cm 3. A megmaradt légsav csak sárga víz gyanánt mutatkozott, melynek alig vala szaga és sav savanyúsága. Öt percznyi idők alatt észlelt középeltéréseknek megfelelő tangensek száma az egész működési idő alatt tesz összesen: 371059«. »E táblázatból kitűnik, — folytatja Jedlik, de most már latinul, — hogy az elektromos áram az egyes megszakítások után erősebben lép fel, mint amilyen a megszakítás előtt volt, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél hosszabb ideig tartott a megszakítás. E tekintetben jó volna a kísérletet ugyanazzal az elemmel megszakítás nélkül megismételni. Erre a célra egyetlen osztálvzatos cső nem elegendő, hanem kettő szükséges...« Meglehetős állandósággal működött az elem megszakítás nélkül is. Jedlik most sem használt két mérő hengert, hanem a fajsúly csökkenéséből következtetett arra, hogy bizonyos vegyületből menynyi kellene a gőzök hasznosításához. Az elem áramszolgáltatását ismét 5 percenkint jegyezte be egy terjedelmes táblázatba: Az első 85 percben megszakítás nélkül működött az elem; ezen idő alatt a tangenstájoló tűjének kitérése 72 fokról 7l-re csökkent. 20 perces szünet után 73 fokra emelkedett a kitérés, amely a következő 260 percnyi folytonos áramszolgáltatás alatt 69.5 fokra esett. Üjabb 45 perces szünet 70 fokra emelte a kitérést, amely a következő 75 perces üzem alatt 66.5 fokra csökkent. »Az alkalmazott légsav fajsúlya volt 1.390, a 390 perces működés után lett 1.290. Előbbinek megfelel 55, utóbbinak 39 század (— százalék —) viznélküli sav és így felemésztetett 16 procent sav.« Ezek alapján Jedlik a táblázat végén kiszámította, mi kellene a 34500 cm 3 nitrogénoxidnak salétromsavvá való átalakításához: »Minthogy 31600 cm 3 tesz 1728 köbhüvelyket, vagyis egy köblábot, 34350 cm 3 teend 1878 köbhüvelyket. Ennyi légélegnek légsavvá változtatására kívántatik felényi térfogatú éleny. Mivel pedig 1 obon vagyis 2 lat halvsavas hamélegből készíthetni 450 köbbiivelknyi élenyt, 939 k. h. éleny elő állítására kívántatik 2004 szemer vagyis 2 obon és 84 szemer halvsavas haméleg. Az egészen megtöltött 4 czellás telepből kifejlődő légélegre pedig 12 obon halvsavas haméleg volna szükséges.« Rendszerint valóban ezt a »kálioldatot« használta Jedlik a gőzök értékesítésére. Kényelmes mód ugyan, de nem elég olcsó. Olcsóbb oxigént ad a levegő. A telep szerkezete lehetővé tette a levegőnek állandó áthajtását a cellákon, erre a célra azonban megfelelően méretezett fújtató vált szükségessé. Bolley Chemische Technologie c. műve alapján (»VII. kötet 253. lap«), melyet Jedlik a Háztartási Napló szerint 1861 szeptemberében vett, kiszámította »a készítendő csavarfuvónak« méreteit.
