Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

98 Egy másik eljárás szerint »a légeessav valószinüleg vissza állíttathatnék, ha egy Woulf-féle palaezkba tétetnék sulyföléleg (hyperoxdum Baryi), reá öntetnék légsav, és a ezellákból kifejlődő légéleg ugyan azon palaezkba vezettetnék. Tudniillik a sulyfelélegnek légsavbani feloldatása által képződnék könfeléleg (oxydirtes W asser), ez pedig a légéleget légsavvá változtatná. Azután a légsavból kénsav által le lehetne csapatni a sulyéleget. De ezen út és mód sokba kerül. Talán jobb volna Übermangansaurét vagy Übermangansäure Barytot megpróbálni. Schrötter I. i84«. Jedlik figyelmét nem kerülte el semmi olyan körülmény, amellyel a telep üzemét olcsóbbá tehette. A Munkanaplóba »A légélegnek légsavvá változtatását illető észrevétel« az üzem alatt elgyengült salétromsav értékesítésének gondolatával is foglalkozik: »Azon gyenge légsavban, melly az elem működése után a czellából kitöltetik, olvasztassék fel sulyéleg (oxydum Baryi). Ez megszáritás után kevertessék elegendő mennyiségű cselföléleggel (— mangánhiperoxid —), és izzósittassék vele együtt. A meghűlt keverékbe töltessék kevés forró viz, ez által az izzás által keletkezett eselélegsav felbomlik cselfelélegre és cselfelélegsavas sulyélegre. Ha most annyi kénsav, vagy mi még jobb, vilanysav (— foszforsav —) töltetik, a mennyi a sulyéleg telítésére megkívántatik, a cselfelélegsav a folyadékban felolvadva marad, a kénsavas vagy vilanysavas sulyéleg pedig le csapatik. Ha most ezen keverék minden megszűrés nélkül összetöltetik az allégsavval, azt valószínűleg légsavvá fogja változtatni, mert a cselfelélegsav igen könnyen felbomlik.« Legolcsóbb és legegyszerűbb eljárásnak a savgőznek levegővel való keverését mondja Munkanaplójában. Ebbe olyan papírfalas celláknak a tervét rajzolta bele, amelyeken két gőzvezető nyilás van. A legelső cella egyik nyílásán befuvatott levegő a savval érintkezve a másik nyíláson és egy csövön keresztül beomlik a második cellába, ebből a harmadikba, és így végig az egész telepen. »Ha elegendő körlég vagy éleny vezettetik a czeílákon keresztül, akkor a légéleg allégsavvá N0

4 változik magában a czellában, és a különben is mozgásban létező folyadéktól nagyobb részint elnveletik. Talán ez leend a leg egyszerűbb mód az elillanó légéleg felhasználására. Ha illy módon készíttetnék egy pár cella, könnyű lenne velők megpróbálni: működnék-e a körlég vezetése alatt tovább, mint a nélkül, vagy legalább megsürittetnék-e a légéleg nagyobb mennyiségben, mint máskép.« Olyan papírfalas cellák, amelyeken a sav fölött levegőt lehetett áthajtani, valóban készültek, összehasonlító mérésről azonban nem maradt fenn írás. A kísérletek mégis értékesnek minősíthették a levegő áthajtásának a gondolatát, mert Jedlik a tervet továbbra is megtartotta, és az agyagcellás telepen mindössze csak annyiban módosította, hogy a cellákban el nem nyelt gőz- és levegőkeveréket második, sőt harmadik vegyi folyamatnak is alávetette. »A telep működése által kifejlődő légéleg elnyeletésére vonatkozó észrevételek« ezt a többszörös folyamatot így tűzik ki: »A czellákba vezettetik elegendő mennyiségű körlég, ezáltal már a czellákban képez-