Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

24 Az előző esztendei út tapasztalata vezethette Jedliket és Mannt arra, hogy a szebb vidékeket gyalog járják be. Hogy a városokban mint professzorok mégis méltóképen jelenhessenek meg, poggyászuk számára könnyű kis kocsit vittek magukkal; ezt isten szabad ege alatt felváltva húzták, de népesebb falvak közelében szétszedték és poggyászukba rejtve hátukon vagy kezükben vitték. Az osztrák-morva határon egy kastély tavában láttak életükben először regattacsónak-félét: »egy nagyon könnyű, hat evedző legényre készült és mindenféle vánkosokkal ellátott ladikot, melylyel sokkal gyorsabban lehet haladni, mint az anglus paripákkal.« Talán nem lesz felesleges Jedlik szekerkéjének — mondhatnám — diadalútját a naplóból vett néhány részlettel ecsetelni: Auspitzen túl »egy huszár szekerkénket csudálván azt a dicséretet adá, hogy nemcsak a német okos, hanem a magyar is.« — Egy útkaparó »azt bizonyította, hogy ámbár mindig az úton vagyon, soha sem látott ilyen szekeret; mondottuk neki, hogy: englischer Wagen, és ő bosszankodva említé, hogy minden újat és jót englischnek neveznek«. — Nusslau faluban »a cséplők minden pajtából kifutottak, a kőmívesek leugráltak állásaikról, az utca közepére futottak s addig néztek utánunk, ameddig csak láthattak; én nem győztem velük tótul beszélni, helybenhagyásukat kihallgatni... Egy öreg ember barátságosan kikérte, hogy szekerkénket húzhassa; sajnálta, hogy ő fiatal korában vásárokra járván bútorát oly nehezen a hátán hordozta .. . Egy jóakaratú, de nem nagy belátású (uradalmi) tiszt szekerünket a gőzkocsihoz hasonlítá«. A tisztet bizonyára a szekérkének vasalkatrészei vezettéîc erre a helytelen hasonlatra. A kocsinak leírása Jedlik kézirataiban nem található, csak annyi, hogy »a kocsikának vasait« még útjuk elején behuzatták bőrrel. Különös és újszerű alkotmánynak kellett lennie, hogy ennyire megbámulják és helybenhagyják, dicsérjék még városhelyen is. (Pl. Brünnben.) Abban az időben főként Angliában eléggé el voltak már terjedve a könnyű, de még nem csöves vasalkotórészekből összeállítható kor esik, kerékpárok. Lehet, hogy Jedlik valóban angol gyártmányút vett; de mivel útjuk elején még nem volt megbőrözve, valószínű, hogy nem sokkal az elindulás előtt Pozsonyban készíttette talán saját tervei alapján. Brünnben több napig tartózkodtak. Jedliknek a természettudományi szertár szegényes és rossz állapota miatt nem tetszik: »nagyobb része rossz villany műszerekből és sok battériából áll, de egy üveget is alig tudtak megtölteni; a természeti gyűjtemény szép, de minden rend nélkül vagyon elrakva.« A környékre is kirándul: megtekint egy »gőzönnyel munkálkodó« posztógyárat, melvet gázzal világítanak, máshol végignézi a vasolvasztást, vasrúd- és gőzgépgyártást; nagy faszénégető telepen tanulmányozza a íaeeetnek és a kátránynak előállítását; gyönyörködik néhány karsztos képződményű barlangban. Meg akarja látogatni ismerősét, Seil vegyész-doktort; ez azonban Darmstadtba költözött; hátrahagyott le^ veiében oda hívja meg Jedliket. Brünnből Königrätzen keresztül kocsin a Szudétákba utaznak, majd ismét mint túristák felkeresik ennek a hegységnek visszhang-