Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

19 mobilis electro-magnetica supra magnetem motum rotatoricum con­tinuum concipit.« Meghatározott törvények szerint végez iorgó mozgást a »mereurius electro-magneticus redditus«, vagyis az áram hatására elektromágnesessé vált higany. (Jedlik az orsóra fel nem tekercselt drótot is elektromágnesesnek mondja, na abban áram folyik; mágnestere van a higanynak is, ha benne áram folyik, tehát elektromágneses.) A 288. kísérlet szerint az elektromágneses erő, mialatt a mág­nes miatt mozgó tengely körül szalad, magát a mágnest (is) ten­gely körüli forgó mozgásra kényszeríti: »vis electro-magnetica dum per ipsum magnetem circa axem mobilem currit, ipsum mag­netem in motum circa axem rotatoricum urget.« Jedlik tehát már 1829-ben tanítja a motorok akcio-reakciós elvét, amelynek értel­mében mindkét alkotó elem egyszerre is végezhet forgást. A 289. kísérletben két áramvezetőnek (»duae dratae electro­magneticae«) az áram irányától függő kölcsönös vonzását, taszítá­sát mutatja be. Ebből a kísérletből, amely Ampére-től származik (1820), logikusan következik a 290., ezzel pedig Jedlik írta be nevét az elektromosság történetébe: »Una drata electro-magnetica circa aliam pariter electro-mag­netieam motum rotatoricum eontinuum concipere polest« ; szószerinti fordításban: egy elektromágneses drót egy másik hasonlóan elektro­mágneses körül folytonos forgó mozgás foganatosítására képes. Az első, aki áramvezetőt állandó mágnes körül forgó moz­gásba hozott, Faraday volt. (1821) Az idézett »Ordo Experimen­torum«, amely egy eddig hozzáférhetetlen kéziratgyüjteményből való, évszám szerint is az eredeti okmány erejével bizonyítja Jedlik elsőségét az elektromágneses motorok terén; eddig ez az elsőség csak Jedlik későbbi közlésére támaszkodhatott. A tanár pedanté­riája az »Ordo« összeállításában, a szertáros gondossága a leltá­rozásban (Pretia...), jóvátette azt a mulasztást, amit a tudós fé­lénk szerénységében elkövetett azzal, hogy forgó-készülékét a tudo­mányos világgal nem közölte. Az »Ordo« megőrizte az elvet, a > Pretia« pedig tanúskodik az elv kísérleti megvalósításáról. Mostoha körülményei között is igyekezett Jedlik tőle tel­hetően a tudomány fejlődésével lépést tartani. Nemcsak olvasott, hanem bőséges jegyzeteket is készített kiváló német szaklapokból. wSehweigger: Journal für Physik u. Chemie, — Gilbert u. Poggen­dorf: Annalen der Physik u. Chemie, — Baumgartner u. Ettings­hausen: Zeitschrift für Physik u. Mathematik voltak az ő néma ta­nítói. De nem volt, akivel problémáit közölhette volna, nem része­sülhetett abban a jótékony hatásban, amely az élő szó fegyverével vívott eszmecsatározásokból mindkét félre árad. Meglátogatta ugyan Tomtcsányi Ádámot a pesti egyetem szertárában, felkereste a külföldön is nagynevű Ettingshausent a bécsi egyetem fizikai mú­zeumában, Ettingshausen barátságába is fogadta; ezek a látogatá­sok azonban csak rövid ideig tartó levegőváltozást jelentettek; az állandó tudományos légkörtől el volt zárva. Gyakorlati érzéke, tu­dós elméje így is bírt alkotni: technikait a közjólét számára, tudo­mányosat fizikai célokra akkor, amikor megfelelő áramforrás

Next

/
Thumbnails
Contents