Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

14 Jedlik a győri bencés líceum tanszékén. Czinár Mór 1824 őszén a győri rendház főnöke, a gimnáziumnak és a hozzá tartozó elemi iskoláknak igazgatója lett; sok teendője miatt a líceum fizika-tanszékén csak túlfeszített munkával bírta kötelességét teljesíteni. Uj erőt kellett tehát a katedrára kiszemelni. A főapát Jedlikben látta Czinárnak méltó utódját. Az 1825/6-os iskolai év elejétől fogva már Jedlik oktatta a rend növendékeit a bölcsészet második évfolyamában a fizikára, általános természetrajzra (história naturalis, physiographia) és a mezőgazdaságtanra (oeconomia ruralis). Ezen a tanszéken működött 1831 márciusáig. Mint az akadémiáknak általában, a házi líceum bölcsészeti karának is négy rendes tanszéke volt: egyik a logikai és bölcseleti, másik az oknyomozó magyar és egyetemes történeti tanszék; a harmadik tanszékhez tartozott az elméleti és gyakorlati geometria, továbbá az építés- és vízműtan; végül a negyediknek tárgyai voltak a természettan, természetrajz és mezőgazdaságtan. — Tanártársai közül csak a szelíd dr. Mann Emiliánt, a történelem bencés tanárát említem, mert szívével-lelkével jóbarátja volt Jedliknek; rendtársai közül pedig unokaöccsét, Czuczor Gergelyt, aki 1824/25-től 28-ig a győri gimnáziumban működött, majd 28 9-ben a líceumon volt a hittan és magyar nyelv tanára. (A magyar nyelvet, mint rendes tárgyat, illetőleg tanárát mint rendes tanárt a helytartó-tanács 1820-ban szorgalmazta először; ennek nyomán jött létre a házi líceumban a hittan és magyar nyelv tanszéke 1824 5-ben. A többi tárgy tanítási nyelve azonban 1844-ig a törvény szerint is a latin maradt.) Jedlik már növendék korában is jól érezte magát Győrött a> székházban. Vizsgáinak gyors üteme azt mutatja ugyan, hogy sokat búvárkodott a tudományokban, egyháziakban és világiakban egyaránt. De nem volt könyvmoly; szabad idejében vidám társaságba vágyódott. Akkoriban úgy 30 bencés növendék volt a kolostor lakója; ennyi fiatal kedély társaságából nem hiányozhatott a jókedv sem. Jedlik inkább csak csöndes résztv evő volt, a vezér ismét Czuczor. »Összetoborozta a vasárnapok délutánján azokat, akik ügyesen kezelték a hangszereket, összetoborzott 6—8 tánckedvelő egyént is, és a mostani könyvtárteremben, amely akkor társalkodási terem volt, vígan járták a toborzót, a verbungost, míg a terem alatt lakozó Páter Gérard az akkori házfőnöknél, Szeder Fábiánnál panaszt nem emelt. Később a »fekete levest kedvelő tanárok vasárnaponkint más-más rendtársnál gyűltek össze társasdélutánra; fekete kávét készíteni, csészéket törölgetni a vendéglátónak kellett. Egy alkalommal nagy hahotára fakadtak, amikor Czuczor kezében egyik csésze a másik után törött össze, mert »csak a lábai voltak ügyesek«; el is csapták uni sono a »Márta-féle« tisztségről, hogy kikerüljék a további károsodást«. — így meséli ezt a Koltai-levél.