Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

158 Sajnos még nem minden tanári és osztályfőnöki óra folyik le úgy, amint a nevelő-oktatás érdeke kívánja. Vannak szülők, aki­ket csak a tanulmányi eredmény érdekel. A gyermek lelki világá­ról szólni sem akarnak. Ha a tanár erre is kitér, rögtön tartózko­dás, zárkózottság érezhető. A tanulmányi ügyekben tett kérdéseik azonban egyszer-másszor a legaprólékosabb részletekre terjednek, különösen, ha a jó bizonyítvány szerzésnél szerepre jut a hiúság, vagy anyagi érdek. Hiába hangoztatja az ilyen szülő, hogy elfogu­latlan, de azért mégis úgy mutatja be gyermekét, mint aki otthon feladatait pontosan megcsinálja, ha kérdezik, jelesre felel és az is­kolában csak azért nem tud, mert fél, idegeskedik. Tanácsot kérnek, de nem azért, hogy kövessék. Bizonyítványosztó hivatalnak tekintik az iskolát, amelytől a körülmények szerint vagy a bukástól való menekülést, vagy a vastagbetűs nyomtatással való megkülönbözte­tést, vagy esetleg az elégségestől való mentességet sürgetik, sőt társadalmi helyzetüket igyekeznek céljuk elérésére felhasználni. Amennyire teher az ilyen szülőknek megjelenése a fogadó órán, annyival inkább tanulság a tanár számára, és megbecsülhetek len nevelőérték a tanuló javára, ha a szülők — szerencsére ezek vannak többségben — gyermekük lelkét akarják minél jobban is­mertté tenni a nevelő előtt, miközben a kölcsönös őszinte vélemény­nyilvánítás útján maguk is öntudatosabban ismerik meg azt. Az osztályfőnöki jelentések örömmel és a legnagyobb elis­merés hangján emlékeznek meg arról, hogyha egyes szülők kez^ detben úgy fogják is fel a fogadó órák intézményét, mint csak meg­jelenési kötelezettséget, később valósággal szükségét érzik annak, hógy ilyenkor a nevelés-oktatás közben felmerült bizonytalanságaik­ban eligazodhassanak. Legtöbbjüket elsősorban a nevelés érdekli. Felismerik az együttműködés fontosságát, ezért felfedik a gyermek testi-lelki tulajdonságait, erényeit és hibáit. Akarnak és tudnak is tárgyilagosak lenni. A tőlük festett képen láthatóvá lesz a gyermek a szülők és testvérek közt, a baráti körben, a játék hevében, vi­szont ők meglátják ott, ahová a szülői szem nem követheti, csak a tanári. Felvetődnek a jövőt befolyásoló tulajdonságok: a hazudozási hajlam, gondatlanság, engedetlenség, az étkezés és tisztálkodás és megtárgyalásra kerül az egészségi állapot. A tanár hálásan fogadja, ha megtudja, hogy esetleg a gyermek a rendesnél később tanult meg beszélni, hogy milyen csecsemő- és kisgyermekkori betegségen esett keresztül, mert akkor sok tünetet jobban megért és így mél­tányosabban bírál meg. E beszélgetésekben gyakran megvilágosod­nak a gyengébb eredmény okai és sikerül az útból elhárítani. A szülő nem egyszer csodálkozva hallja, hogy a gyermekben feltűnően hiányzik az önbizalom, koncentrációra alig képes. A pubertás át­meneti éveinek nehézségein a kölcsönös őszinteség több tanulót segített át nagyobb rázkódtatás nélkül. A szülők bizalmának jele, ha ők is, mint a tanárok, leszűrik a kölcsönös megbeszélés ered­ményét. Ezek tapasztalhatják is, hogy az iskola megérti őket és gyermekük java a legfőbb és egyetlen, amire époly mértékben gondja van a lelkiismeretes tanár-nevelőnek, mint a helyes szeretet­tel szerető szülőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents