Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

158 Sajnos még nem minden tanári és osztályfőnöki óra folyik le úgy, amint a nevelő-oktatás érdeke kívánja. Vannak szülők, akiket csak a tanulmányi eredmény érdekel. A gyermek lelki világáról szólni sem akarnak. Ha a tanár erre is kitér, rögtön tartózkodás, zárkózottság érezhető. A tanulmányi ügyekben tett kérdéseik azonban egyszer-másszor a legaprólékosabb részletekre terjednek, különösen, ha a jó bizonyítvány szerzésnél szerepre jut a hiúság, vagy anyagi érdek. Hiába hangoztatja az ilyen szülő, hogy elfogulatlan, de azért mégis úgy mutatja be gyermekét, mint aki otthon feladatait pontosan megcsinálja, ha kérdezik, jelesre felel és az iskolában csak azért nem tud, mert fél, idegeskedik. Tanácsot kérnek, de nem azért, hogy kövessék. Bizonyítványosztó hivatalnak tekintik az iskolát, amelytől a körülmények szerint vagy a bukástól való menekülést, vagy a vastagbetűs nyomtatással való megkülönböztetést, vagy esetleg az elégségestől való mentességet sürgetik, sőt társadalmi helyzetüket igyekeznek céljuk elérésére felhasználni. Amennyire teher az ilyen szülőknek megjelenése a fogadó órán, annyival inkább tanulság a tanár számára, és megbecsülhetek len nevelőérték a tanuló javára, ha a szülők — szerencsére ezek vannak többségben — gyermekük lelkét akarják minél jobban ismertté tenni a nevelő előtt, miközben a kölcsönös őszinte véleménynyilvánítás útján maguk is öntudatosabban ismerik meg azt. Az osztályfőnöki jelentések örömmel és a legnagyobb elismerés hangján emlékeznek meg arról, hogyha egyes szülők kez^ detben úgy fogják is fel a fogadó órák intézményét, mint csak megjelenési kötelezettséget, később valósággal szükségét érzik annak, hógy ilyenkor a nevelés-oktatás közben felmerült bizonytalanságaikban eligazodhassanak. Legtöbbjüket elsősorban a nevelés érdekli. Felismerik az együttműködés fontosságát, ezért felfedik a gyermek testi-lelki tulajdonságait, erényeit és hibáit. Akarnak és tudnak is tárgyilagosak lenni. A tőlük festett képen láthatóvá lesz a gyermek a szülők és testvérek közt, a baráti körben, a játék hevében, viszont ők meglátják ott, ahová a szülői szem nem követheti, csak a tanári. Felvetődnek a jövőt befolyásoló tulajdonságok: a hazudozási hajlam, gondatlanság, engedetlenség, az étkezés és tisztálkodás és megtárgyalásra kerül az egészségi állapot. A tanár hálásan fogadja, ha megtudja, hogy esetleg a gyermek a rendesnél később tanult meg beszélni, hogy milyen csecsemő- és kisgyermekkori betegségen esett keresztül, mert akkor sok tünetet jobban megért és így méltányosabban bírál meg. E beszélgetésekben gyakran megvilágosodnak a gyengébb eredmény okai és sikerül az útból elhárítani. A szülő nem egyszer csodálkozva hallja, hogy a gyermekben feltűnően hiányzik az önbizalom, koncentrációra alig képes. A pubertás átmeneti éveinek nehézségein a kölcsönös őszinteség több tanulót segített át nagyobb rázkódtatás nélkül. A szülők bizalmának jele, ha ők is, mint a tanárok, leszűrik a kölcsönös megbeszélés eredményét. Ezek tapasztalhatják is, hogy az iskola megérti őket és gyermekük java a legfőbb és egyetlen, amire époly mértékben gondja van a lelkiismeretes tanár-nevelőnek, mint a helyes szeretettel szerető szülőnek.