Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

84 A cél a Kisalföld és a sokorói dombvidék őstörténeti települési viszonyainak megismertetése. A IV. B) osztályból 45 tanulót Magyaróvárra vezetett el Heckenast Kolos dr. osztályfőnök. Megtekintették a Gazdasági Akadémia épületét és parkját, OTK telepét és a főhercegi sörgyárat. Az V. osztály szeptember 25-én a Rába-töltés mellett gyűjtötte az őszi növényzetet Szólás Honór szaktanár utasítása szerint. A gyűjtést azután a következő órákon feldolgozták. A VI. osztály május 28-án Sopron művészi emlékeit nézte meg Gábriel Gotthárd osztályfőnök, Kiss Nándor tanár és Farkas Vidor gyakorló tanár utmutatása mellett. Majd a brennbergi szénbányához mentek, ahonnan a bánya szakszerű megismertetése után Nagycenk felé vették utjukat. Itt a Széchenyi mauzóleumban hazafias ünnepéllyel hódoltak a legnagyobb magyar emlékének. A VIII. osztály május 11-én Borbély Kamill osztályfő, Ferenczy Viktor és Hinn Damaszcén tanárok kíséretével a Győri Ipartelepek erőközpontját tekintette meg, ahol a tanulók megismerték a legmodernebb rendszerű mozgórostélyú tüzelőberendezést, mely a hazai szenek tökéletes elégését teszi lehetővé. Látták továbbá a gőzturbinákat, dinamókat és a háromfázisú óriás generátorokat. Az intézetek és üzemek vezetőinek és mindazoknak az uraknak, akik a tanulmányi kirándulásokon szakszerű magyarázataikkal vagy más támogatásukkal szívesek voltak a vezető tanároknak segítségére lenni, tanulóinknak művelődését előmozdítani, itt is hálás köszönetet mondunk. 9. A szülői házzal való érintkezés. A tanári fogadóórák látogatottsága mutatta azt az érdeklődést, amellyel a szülők gyermekeik előhaladását kísérték. Dicséretreméltó azoknak a szülőknek a viszonya az iskolához, akik a fogadó terembe nemcsak akkor találják meg az utat, amikor az ellenőrző értekezletek idejét jelzi a naptár, vagy még inkább, amikor az előmeneteli vagy magaviseleti jegyért való aggodalom kocogtattat velük az ajtón. Kevésbbé lehet elmondani, hogy az iskola munkája és a gyermekük fejlődése érdekli azokat a szülőket, akik „nem szülői elfogultságból", de semmi hibát nem találnak a gyermekben és csak azt nem tudják megérteni, miért nem felel meg, pedig „otthon mindig tanul". Az ilyen szülők viszonya az iskolához nem őszinteségen alapszik, és rendszerint csak azért keresik fel a tanárokat, hogy a bukástól próbálják megmenteni a legtöbbször iskolába nem való gyermeküket. Ha pedig úgy hiszik, hogy a fiú „lefelelt", akkor a következő alkalommal már arról akarnak tárgyalni a tanárral, hogyha a jelest nem is, de legalább a jó jegyet adja meg. Sajnos, mindig jobban és jobban harapódzik el a szülők közt, hogy gyermekeiket csak a jegyért dolgoztatják, vagy ha nem dolgoztatják, vagy nem is tudják, akkor a tanárnál jegyért könyörögnek. Ha nem is oly kirívó módon, de nem egyedülálló annak az apának az esete, akinek fia több tárgy-