Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

ségében kiváló szervező képességének is tanújelét adta, másrészt alkalma nyilt a társadalmi érintkezésben emberi tulajdonságaiban is bemutatkozni. Komoly, férfias jellemét a hűvös külszín alatt sok vonzó emberi vonás tette kedvessé és szeretetreméltóvá. Ha mint pap és tanár mindenkinek tiszteletét és becsülését szerezte meg magának, mint ember nyugodt, higgadt és minden szélsőségtől mentes modorával, lekötelező szívességével és udvariasságával kedvessé tudta tenni magát mindenkinek szemében, kivel rövidebb-hosszabb ideig érintkezett. Amily érzékenyen sértette fülét és kényes szépérzékét a zaj, lárma és bármilyen nyersen odavetett szó, annyira jól érezte magát intim körben Es ilyenkor nem vetette meg az asztal mérsékelt örömeit sem, ha ezeket szellemiek is fűszerezték, amint általában a bölcs mérséklet és vidám középszer embere volt. Bár az évek száma már megsokasodott fölötte, duzzadó testi erejében, élet- és munkakedvében még sok jövő reménynek csíráját hordta. Lelkében még az élet himnusza zengett — és íme, a küzdő bajnokot egyszerre a halál hideg keze érintette: ajkán elhalt az élet himnusza és megszólalt a halálé, a középkori bölccsel ekképen szólván : „Elmegyek meghalni ; bajnok vagyok, küzdést jól tudok, de az halált meg nem győzhetöm. Azért elmegyek meghalni . . ." Elment, de nem vigasztalanul. Ha földi tervei időnek előtte szétfoszlottak is, a hívő kereszténynek és jó papnak másvilági reményével, a „hű szolgá"-nak tiszta, nyugodt öntudatával szállt sírjába. Es ez szolgáljon vigasztalásul nekünk is, kik benne a szerető testvért, a nemes emberbarátot és önfeláldozó nevelőt vesztettük el. Az ő áldozatos életének szemlélete emeljen fel bennünket egy nagy, vigasztaló és buzdító gondolathoz : testünk elporladhat, emlékünk idővel elhomályosulhat, de hitünk és erkölcsi öntudatunk sugallata szerint örökre maradandó a jó, amit szerető szívvel itt a földön cselekedtünk. Megtermi gyümölcseit a másvilágon és szüntelenül áldásthozó idelent. Amint az anyagi energia nem semmisül meg itt a földön, azonképen a szellemi és erkölcsi sem. Es így bízvást hisszük, hogy az igaznak és jónak magvai, melyeket a megboldogult szerető lélekkel az ifjú szívekben elhintegetett, a testi és lelki áldásnak bőségét termik meg a jelenben és jövőben időtlen időkig. Neki pedig jutalmul szívünk mélyéből kívánjuk, hogy beteljesedjenek rajta az igék : „Akik az igazságra oktatnak sokakat, ragyogni fognak, miként a csillagok, mindörökkön-örökké." Béke legyen haló porának és áldás emlékének! Kemény Kolumbán dr.