Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

48 lemezeket fokozatosan félszázalékos szódaoldatba merítik, ezáltal az ellenállás egyre kisebbedik; végül, amikor a mótor már felgyorsult, a lemezeket fémesen összekötik, rövidre zárják. Kandó folyadékindítói fordítva dolgoznak. A lemezek szigetelten egy kamrába vannak zárva, egy szivattyú pedig alulról löveli a szódaoldatot a lemezek közé a kamra alatt elhelyezett tartályból. A kamra alján köralakú nyilás van, amelyben függőlegesen egy üres henger, az ú. n. bukógát mozoghat, mint valami dugattyú; a bukógát legalsó állásakor a belövelt szódaoldat a bukógát felső peremén át visszafolyik a tartályba, de amint a bukógát magasabbra emelkedik, a szódaoldat egyre jobban nyaldossa a lemezeket, az ellenállás egyre kisebbedik. Az erős áram természetesen melegíti, sőt elgőzölögteti az oldatot; a gőz a kamra tetejére szerelt kürtőkön át távozhatik. A villamos mozdony gőzölög! Fémesen a lemezeket nem is kell rövidrezárni, mert a forró szódaoldat is nagyon jól, fémesen vezet. A vízzel a mozdonyon takarékoskodni kell, az egész oldatnak tehát nem szabad gőz formájában elillanni. A bukógát hengerének alsó kerületén lyukak sorakoznak, ezeken át a gát legmagasabb állásakor a forró folyadék egy része a tartályba folyhat, helyébe egy hűtőn át a szivattyú friss oldatot nyom a lemezek kamrájába. — A bukógátat sűrített levegővel hajtott dugattyú emeli ; ha a sűrített levegőt egy szelepen át kiengedjük, a gátat egyrészt saját súlya, másrészt az emelkedés idején összeszorított rugó lenyomja, a kamra pedig kb. 1 mp alatt kiürül, a mótor állórésze kikapcsolódik. 6. A mozdonynak önműködő szabályozása. A nagyobb indukciós motorok fordulatszáma üresjárás és teljes terhelés között kb. 2%-kal változik, gyakorlatilag tehát állandónak tekinthető. Az indukciónak alávetett tekercselésbe iktatott ellenállásnak változtatásával tetszés szerint lehet a sebességet változtatni ; az ellenállás fokozatos kiiktatásával a mótor állandó nyomaték mellett 0 sebességről a teljes sebességre gyorsítható. Az állandó nyomatékot állandó terhelés mellett úgy biztosíthatjuk, hogy egy bizonyos állandó értékre szabályozzuk azt az elektromos energiát, amely mp-ként a motorba juthat, vagyis a wattok számát. Ennek alapján egy megfelelő wattmérő-szerkezet szabályozhatja a mozdony járását. Kandó az első próbamozdonyon a motorokhoz kapcsolta a „korlátozó wattmérőt"; de mivel a motorok a fázisváltón át kapják az energiát, mar az átalakított mozdonyon a szabályozó wattmérő a fázisváltó primér tekercselésével került összeköttetésbe. A wattmérőt olyan elektromotorhoz hasonlíthatjuk, amely nem tud forogni, csak jobbra-balra elfordulni. Ennek a „motornak" magnestörzsét egy kis transzformátor szekundér árama táplálja; a transzformátor primértekercse a fázisváltó primérkörének egy része, a mágnestörzs árama tehát arányos a fázisváltóba lépő áram erősségével. A wattszabályozó lengő részét viszont olyan transzformátor szekundér tekercse táp-