Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934
16 A kétfázisú áram elvezetéséhez négy szál vezeték szükséges, a háromfázisúhoz azonban szerencsés szimmetria-viszonyok folytán csak három. A többfázisú áramokra a motorokkal és a távvezetékkel kapcsolatban még visszatérünk. 3. Feszültségváltó aldllomások. Nagyterületű körzetnek .ezer meg ezer égőjét csak nagyfeszültségű generátor táplálhatja. 30 drb 50 V-os égőt sorba kapcsolva rá lehet ugyan kötni egy 1500 V-os generátorra, csakhogy egyetlen körtének a kioltásával elsötétül az egész sor; másrészt a sornak a „földhöz" viszonyított magas feszültsége veszélyes. Parhuzamos kapcsolású izzókat egymástól függetlenül lehet kioltani, de ez a kapcsolás az áramerősségek összegeződése miatt csak kisebb körzetekben alkalmas. Szükség tehát, hogy egy nagy körzet számára nagyteljesítményű, megfelelően nagyfeszültségű generátor-központ termelje az energiát, ezt pedig egyes „alállomások" kisebb feszültségre váltva osszák szét az „alkörzetek" között. Az egyenáramú rendszer ezt a kérdést Lahmeyer-féle mótordinamókkal igyekezett megoldani, de a megoldás drága. Zipernowsky találmánya, az első egyarmatúrás áramátalakító, a „konverter", amely átváltja a váltóáramot egyenárammá és fordítva (1880), több különleges célra kiválóan alkalmas ugyan, világítási alállomásnak azonban nem válik be, elsősorban drága üzeme miatt. Faraday indukciós kísérletéből (1831) ismeretes a primér és szekundér tekercs; a primérbe bocsátott váltakozó áram újabb váltakozó áramot indukál a szekundérben, melynek feszültsége attól függ, hogy a primér és szekundér tekercs meneteinek a száma hogyan aránylik egymáshoz, röviden : mekkora az „áttétel". A német-származású párisi mechanikusnak, Ruhmkorffnak induktorjai (1848) hosszú szikrákkal bámulatot keltettek, a természetbúvárokat ismeretlen utakra vezették ; Ruhmkorff méltán részesült III. Napoleon jutalmában, az 50.000 frankos Volta-díjban. Azonban az energia-átvitel kérdésének megoldásában az induktoroknak nincs jelentőségük. Az angol Gibbs bankártól támogatott Gaulard alkalmazta energiaátvitelre először Faraday tekercseit. „Szekundér generátorai" 1883-ban Londonban szerepeltek először néhány kisebb világítási telepen ; a torinói világkiállításon (1884) pedig 40 km távolságból szállított 2000 V-os áramot osztottak szét Gaulard tekercsei. A szekundér generátor 1) rúdalakú, tehát „nyitott" vasmagos primér tekercsekből állott, mindegyiken 1 : l-hez áttételű szekundér tekercs; a tekercsek több részből állottak. Gaulard a fogyasztóknál elhelyezett szekundér generátorok primér tekercseit egy sorba kapcsolta és ennek a láncnak két végét kötötte a központ generátorának sarkaira. A sorba kapcsolt fogyasztók egymást nagyon zavarták; a szekundér feszültség nemcsak a saját terhelése szerint, hanem a többiek fogyasztása szerint l) Wilke, i. m. 86. old.
