Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1933

4 szeretet, emberi képességeink legerősebb megnyilvánulása, tetteink legfőbb mozgatója. S ez a szeretet a főforrása minden müvészkedő tevékenységnek. Szeretet Isten iránt, szeretet önmagunk s rajtunk keresztül a teremtett világ iránt. Ebben a talajban nyílnak ki a szépség és boldogság virágai, a legfelségesebb érzelmek, de néha gyarló a köntösük. A technikai készségen kívül bizonyára ez az oka annak, hogy minden kornak, minden népnek más a szépségideálja. Közös alap csak egy van minden művészi alkotásban: a szeretet. A szeretet kétségen kívül az ember legmagasztosabb érzése, akár égi, akár földi viszonylatban nézzük. Egyik tulajdonsága, hogy megnyilvánulni akar. Az aztán a művész, aki más ember számára is érzékelhetővé, átélhetővé teszi a lelkét betöltő szeretetet. Mennyi szeretet nyilvánul meg az Isten házának díszítésében, sőt apró használati tárgyaink díszítésében is ! A legmagasztosabb, legönzetlenebb szeretettől a durva, önző szeretetig. De mindenkor szépség, vagy legalább is szépségre való törekvés az eredménye. Minél kisebb a művész szeretete, annál lelketlenebb az alkotása. Ezt gyakran érezzük a megrendelésre készült művészi alkotásoknál. Talán a tudományos meghatározások minden kellékét elénk tárják és külső alakjukban tökéletesek ezek az alkotások, de lélektelenek, szeretet nélkül valók, s így nem tudnak bennünk sem magasztos érzést kelteni. Ha a művészetnek az ember életében való szerepét akarnánk megvilágítani, talán a virághoz lehetne hasonlítani a művészet termékeit. Miként a természetet szebbé teszi a sokféle, változatos színű virág, az emberi élet mindennapi egyformaságát a művészet alkotásai hímezik. Egy szép vers, dal s általában a zene, a festett és faragott képek, mind-mind az emberi lélek egy boldog, gyönyörű pillanatában fogant s létrejött virág. A lelkünket betöltő gyönyörűség, boldogság vagy néha fájdalom megtestesülése. Egyetlen kelléke a szépség, még ha vitatkoznak is azon a tudósok, hogy mi is tulajdonképen a szép. Ezt inkább érezni lehet, mint szavakkal meghatározni. 2. Az ókori népek közt a görögök alkották meg a képzelet virágaival legszebben pompázó kertet. Mythologiájuk az emberi lélek szépségeinek azóta soha utói nem ért kincses háza. S művészetük első sorban ennek a mythologiának, a vallási érzésnek szolgálatában állt. Érzékelhetővé akarták tenni a költők minden álmát, itt marasztani a földön a föléjük hajló ég közéjük lejáró isteni lakóit. Mikor azonban ennyire jutottak, már nem érezték, hogy eredetileg a természeti erőket istenítették. Emberi alakoknak képzelték őket. Az ember jó és rossz tulajdonságaitól, gyakran bűneitől ők sem mentesek. Benépesítik az egész mindenséget s épen ezért rengeteg a számuk. De ez is csak a művészet számára jelentett termő talajt. Az istenek erényei és gyarlóságai is, mind-mind foglalkoztatták az ember művészi képzeletét és alkotásokra serkentették. A római nép sokkal racionalistább volt, mint a görög. Ez egyébként az egész római műveltségen meglátszik. Mintha hiányzott volna belőlük a költői érzék. A görög hatás előtti római világ bizony nagyon szegény a költői és