Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1933

19 A telihold ezüstös képe világit Róma és Nápoly környéke fölött. Pompejiben is nyugalomra tért mindenki. Csak egy-két ember szeret álmodozni a peristylium kis kertjében. Elnézi a szökőkútnál díszül elhelyezett szobrot és eszébe jut messze északra, Pannoniába szakadt rokona. Ez innen, Arrabonából álmodja vissza a peristylium holdvilágos éjszakai csendjét, szép szobrait és a Nápoly-környéki vagy kisázsiai természeti szépségeket, mystikus álmokat. Messze szakadt szülőföldjéről és nem hozott magával mást, mint Penateseit, s előttük minden reggel bemutatja áldozatát és könyörög hozzájuk családja jólétéért. Itt, a messze északon milyen más a világ! Ott déle n mas illata van a virágnak, más dallama a madárfüttynek. Ott is van veszedelem Egyszer a trónért való harcok, máskor a Vezúv kitörése veszélyezti életét. Itt Arrabonában attól retteg, hogy a Duna túlsó partján lakó barbár quádok és markomannok törnek csöndes lakára. Műveltséget terjesztő munkája megszakad, ha Penatesei nem segítik. S gyakran nem alaptalan a félelme. Még jó, ha van ideje arra, hogy Penateseit összekapkodja és meneküljön. Ez sem sikerül mindig. Orozva tör házára az ellenség, tüzcsóva repül a sok fáradtsággal épült kis családi-házra, s a romok alá kerül a gazda, oda kerülnek Penatesei. Késő évszázadok kiássák a csontvázakat, egykor nagyhatalmúnak hitt istenek szobrait. Múzeumokba helyezik el őket és rajtuk tanítják a késői kor gyermekeit a régi világ álmodozó, költői szépségekben boldogságot kereső lelkének megismerésére. Lovas Elemér dr.