Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

23 A IV. századi, serfőződombi temető kései volta ellenére is érdekes megfigyelésekre adott alkalmat. Itt csak földelő temetéssel találkoztunk. Igaz, hogy a korábbi századokban is több volt az így eltemetett holttestek száma, de ez a mód a IV. században már egyedül szokásos temetési mód volt vidékünkön. Altalánossá; létét a különféle keleti miszteriumos vallások elterjedése segítette elő, véglegessé mégis a kereszténység tette. A kereszténység ugyanis ép úgy, mint a zsidóság, nem fűzte a lélek másvilági boldogságát a holttest sorsához. Az Ószövetségi Szentírás szavaira támaszkodva nem akarta a holttestet sem épségben tartani, sem pedig siettetni annak felbomlását. Mikor ugyanis a bűnbeesés után Isten tudtul adja az első emberpárnak, hogy meg kell halniok, a Szentírás a földbe való visszatérést azon megokolással említi, hogy az ember porból lett és porrá válik. Ennek a rendelkezésnek legegyszerűbb végrehajtása a holttestnek a földbe való eltemetésével bekövetkezett. A pogányságra jellemző vonások azért vidékünkön a IV. század folyamán is megállapíthatók. A Charonnak szánt obolus s a másvilági étkezés céljait szolgáló edények ott vannak a holttest mellett. Teljesen keresztény eszmekörre valló sírt egyetlen egyet sem ismerünk. A serfőződombi temető halottjait falazott kősírban, fakoporsóban vagy minden koporsó nélkül temették el. Különösséget tapasztaltunk néhány esetben a halott fekvésénél. Ülőhelyzetben eltemetett halott kettő volt. Ilyen fordult már elő a Kálváriához közeleső apácazárda kertjében is. Egyik holttestnél a koponya a két vállcsont közé szorult. Ezt a helyzetet fakoporsó használata tette lehetővé. S csakugyan a 35. sírban tizenhat erős, nagyfejű vasszeggel összeerősített fakoporsós holttest volt ülő helyzetben. A térdek itt fel voltak húzva, az állkapocs a térdek alatt feküdt. Valószínű, hogy egy IV. századi, Urbs Roma-tipusu pénz is a szájból hullott a lábfejhez, egy másik: D. N. CONSTANS P. F. AUG )( VICTORIAE DD. AVGG. QQ. NN. felirattal pedig a bal térd alá. Ennek az állizmok elernyedésekor, de még a koporsó összeroppanása előtt kellett történnie. Oldalán fekvő csontvázat többet is találtunk. Érdekesebb a 36. sír halottja, ki jobboldalán feküdt, kezei pedig könyökben meghajlítva arca alá voltak vonva. A térdeket is összehúzták s a gerincoszlop is erősen előrehajolt. A sír szokatlanul rövid volt s lehet, hogy amiatt történt a test oldalt való erőszakos begyömöszölése. A fej még e helyzetben is magasabb helyzetben volt s az állkapocs itt is 20 — 30 cm távol esett a koponyától, fogsorával lefelé fordult helyzetben. Ebben a sírban Licinius érme szolgált obolusul. A 39. és 40. sir halottjai szintén jobboldalukon fekvő, nagyon erősen zsugorított férficsontvázak voltak. A 39 sír halottjának kézfejei ezen kívül arcára voltak borítva. Külön is felemlítem a 28. sir halottját. A koponya erős torzulást mutatott. Ügy látszik, a temetéskor erőszakos zúzásnak volt kitéve. Erre vallott, hogy a balfelén fekvő koponya földdel volt tele, s anélkül, hogy különösebb